Kelj fel és járj!

Az ateisták Isten létét a vallások által tartják létezhetetlennek, hülyeségnek, butaságnak. Van isten, nincs isten, az ateisták verzusz keresztények vitafóruma az egyik legnagyobb értelmetlenség. A magát gondolkodónak tartó isten tagadó úgy veszi a vallásos egyházakat istenbizonyítéknak, mintha a szabadság elvét a liberális jellegű pártoktól tennénk függővé. Noha tudjuk, hogy ez nem így van. A pártok intézmények, köszönő viszonyban sincsenek az elvekkel. Az ateistákban van egy fondorlatosság ilyen irányban, mert a vallásos képtelenségeket hozzák fel, nem az Isten létének bizonyításaként, hanem szembe akarja állítani a nyilvánvaló ésszerűséget, a butasággal. Felépíti az ügyet, mint egy ügyvéd. A tárgyalóteremben összegyűlt közönség pedig elcsúszik ezen a csapdán és belemegy a játékba. A vitatkozó felek pozíciókat védenek meg egymással szemben, társadalmi, szociális pozíciókat: fizika tudósok és teológiai professzorok. Itt nem az áll szemben egymással, hogy egy olyan ember, aki megtapas...

Mese az elhidegült emberekről Egyszercsak Isten igen elszomorodott vala. Szétnézett az emberek közt a Földön, és amit ott látott, minden képzeletét felülmúlta. Nem akarta hangosan mondani, de magában igen megbáná, hogy teremtette az embert. Összehívta angyalait egy tanakodásra, hogy akkor most hogyan tovább? Összevetvén az egymás tapasztalatait, mindnyájan egy és ugyanarra a következtetésre jutottak, hogy az ember reménytelen. - Közéjük mentem, lettem velük egy, hogy megmutassam általam a romolhatatlanság és a dicsőséges állapotot, - így Jézus. Az angyalok is egyenként sorolták azt a sok jelet, sok jelenést, csudát, amit megjelentettek az embereknek és igen szomorúan foglalák össze a lényeget, hogy az emberrel minél többet törődnek, az ember annál inkább válik gonosszá, és méginkább cinikussá: csúfolódik az Élettel. - Az emberiség új megváltóra áhítozik, én nem jelentek nekik immár semmit, szerelmemet megunták, törődésemből elegük van, olyan állapotokról álmodozik az ember, ami a mi di...

Egy film szinopszisa Az eddigi Jézus filmekben Jézus mindig magasról szólt az emberekhez, mint egy felsőbbrendű lény. Esdekeltek kegyeiért az emberek. Ha csinálnék egy Jézus filmet, egy olyan Jézust jelenítenék meg, aki sóvárogva lesi az emberek jóindulatát és szeretetét szeretné kifejezni irántuk, azok meg félelemmel félnének tőle, mondván: mit akar ez tőlünk? Mit néz úgy minket ez a csóró? Hiába gyógyítana ez a Jézus, az emberek csak idegenkednének tőle, mert egy testes torzonborz figura lenne, nem egy tucatspirituális szexy alkat szép hosszú állal, fényes Lennon hajjal. Az én Jézus filmem Jézusa magányos gyötrelmek közepette menne a kivégző hegyre, az a néhány tátott szájú mindenlében kanál piaci légy meg "úgykellneki" bólogatásos szemmel kísérné nézésével egy darabon. Júdás, amikor rájön, hogy marhaságot csinált, szégyenében, hogy mekkora ostoba volt, felakasztja magát. Az első ember, aki rájön, hogy teljesen félreértette Jézust. Csak benne van annyi karakter, hogy beláss...

37.Lábaimmal rúghatok, inkább dolgozni megyek, szemeimmel ingerelhetném testemet, inkább olvasok, vagy munkámra figyelek, tehetségemmel átverhetném az embereket, inkább igyekszem jó ajtókat készíteni. 38.Legyen az asztalos asztalos, a vasmunkás vasmunkás, az utcaseprő utcaseprő. Egyik sem szégyen, mindenre szükség van. Ne akarjon a majom farkasként festeni. Vigyázza majmait, szeresse őket, ne akarjon farkaskarriert, mert majmai boldogtalanokká lesznek. A kismajom számít a nagy majomra. Ha a nagy majom álmot kerget és farkasként próbál vonyítani, előbb-utóbb a kicsi majom is vonyít és így veszíti el az identitás tudatát. És így deformálódik a majomnemzetség, elfelejt makogni, ahelyett idétlenül üvölt. 39.Az egyensúly a fontos, és az Istenre figyelés. De ne essünk túlzásokba. Az élet nagyszerűen tartja az egyensúlyt. 40.Tudatosan, vagy sem, az ember a Szentlélek által lesz művész. Nem egy a lehetőségek közül, hanem az egyetlen. 41.Ha fazéknak vagy szürke egérnek teremtett az Isten, én ne...

Nehéz mindenre magyarázatot találni. Belemélyedni metafizikába, számtanba, történelembe, mindenféle filozofikus irányzatba. Miért? Csak azért, hogy a Világnak ne legyen egy alkotója? Dicséretes az igyekezet, olvasva a tudományos érveléseket énmagam is eljátszadoztam a gondolatokkal, de életszerűségből mindig megbuktak azok. Én az Életszerű értelem útját választom. Az összefüggések világosak, a bejárható utak egyszerűek. Az útkereszteződések elágazásai a Jézusi tanítás szerint nyilvánvalóak: Melyik úton valósul meg az azt csináld másnak, amit magadnak kívánsz? Ez Életszerű! Egy bolygón, egymásra vagyunk utalva! Mi lehet szentebb a felebarátnál? Mindenre lehet magyarázatot találni. Egészen biztos. Viszont van itt egy összkép, amire nem akarok más magyarázatot találni, minthogy az Isten keze van mindenben. Nekem ez elég. Ez a hit ad nekem erőt tovább lépni. Az istentelenség nem ad semmire sem erőt. Nekem Isten gondolatmenetét kell követnem. Még úgy is, hogy nem értem, mit, miért Tesz! Bíz...

"Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat." Ha szemmel vizsgálom a Napot és a Holdat, úgy tűnik, mintha egyformák lennének. Honnan tudták Mózes idejében, hogy a nappal világító test nagyobb, az éjjel világító pedig kisebb? A Mózes könyv írója honnan tudta, hogy a Nap mérete nagyobb a Holdnál, azaz a Földhöz lévő távolságuk is nagyban változik? Mint kőkorszaki kőbaltás ember ha felnézek az égre, megesküdnék, hogy a két gömb egyforma és helyesen nevezném egyiket nappalinak másikat éjszakainak. De hogy ezek hol helyezkednek s mekkorák, ezt csak 2300 éve sejtjük. A mostani tudományállás szerint tudni véljük, hogy melyik mekkora és nem tűnik fel a Mózesi megfogalmazás, de akkoriban, 3500-2800 éve még nem tudhatták. Hacsak nem volt fejlettebb a tudomány és mi ezt nem tudjuk? Vagy a korunk íródeákjai megnyomták a golyóstollat, hogy aktualizálják a szent i...

A Stephen Hawking féle űrteória után én elvesztettem az elméletek iránti érdeklődésemet. Az ember nagyon szeretne megállapodni az élet körülményeihez, életének értelmét is kitalálja, addig erőlteti a számokat, míg talál egy elfogadható magyarázatot rá. Jézus bizonyságot tett a Teremtő Atyáról, és hogy ez a családfa nagyon egyszerű, már ebben a por hüvelyben is fiai vagyunk! Ne aggódjunk, nem vagyunk egyedül, a Szent Lélek mindig velünk van. Csak annyi a dolgunk, hogy felismerjük a Lélek hangját. Olyan ez, mint megtanulni biciklizni: ha megérezted az egyensúlyozást, onnantól kezdve a biciklizés gyerekjáték, öröm lesz. A Lélek nem egy bonyolult, bölcsesség, vagy szertartás által megszerzett adottság. A Lélek egy ajándék. El kell fogadni. Ennyi.

Az istenhívő egy zacskóban szétszedett svájci órával ment a kételkedőhöz, hogy szerinte mikor lesz véletlenül ebből a zacskó óra alkatrészből egy svájci óra? A diskurzus, miszerint az Élet a véletlen műve, illetve egy Teremtő alkotása, már régtől zajlik. A svájci óra nincs olyan okozati láncban, hogy az magától létrejöjjön, mint hogy az egysejtűből kifejlődjön az ember, állítja az ateista. Ha egy óra létrejöttéhez teremtő és ok kell, mennyire bonyolultabb az Élet, mennyire inkább szükségeltetik hozzá egy Teremtő és egy Ok, bizonygatja a hívő. A svájci óra azzal a céllal volt megteremtve, hogy pontosan mérje az időt. Ha hisszük, hogy teremtmények vagyunk, nekünk mi a célunk? Mi más lehet az óra célja, minthogy az alkotóját kiszolgálja azokkal a paraméterekkel, amikkel gyártva volt? Mi nem is igazán a Célt keressük, hanem a magunk boldogulását. Nem azon törjük a fejünket, hogyan érthetnénk meg Istent, hanem azon spekulálunk, hogy mire tudnánk felhasználni Istent. Mintha az óra spekulálna...

“Az kezdetben vala amaz Ige, és az az ige vala az Istennél, és az az ige Isten vala.” Már gyerekként hegyeztem füleimet, mikor Jézusról hallottam, nagyon ismerősen csengett nekem. Ahány értelmezést hallgattam, csak helyeseltem magamban, vagy fejemet ráztam, hogy az nem úgy van. Mintha ismertem volna Jézust. A Jézusra hangolódást nálam úgy kell értelmezni, mint a szenvedélyes szerelmet. Ki tudta megfejteni a szerelem titkait? Nem valami misztikus frigyre kell gondolni, inkább emlékformára. Olyan ez, mint amikor ismerős területen bóklászom, de már nem emlékszem a részletekre. Aztán ahogy egyre lépkedem, erről is, arról is eszembe jutnak dolgok és felismerem a helyet. Jártomban keltemben kerestem a mennyei emlékeket. Ha makacsul nem jöttek meg az emlékek, nem mentem tovább, akkor éreztem, hogy letértem az útról. Ez nem összetévesztendő azokkal a hamis keresztény praktikákkal, hogy ha valami nem sikeres, az akkor nem az Úrtól van. Sok sikeres úton jártam, ahol pont amiatt fordultam vissza,...

A tudós emberek mindenre kapnak magyarázatot. Állítják, hogy a hit az egy szülőktől örökölt, egy nevelés által megtanult életfogás, mint ahogy szakmák is elsajátítandók. A hittel szemben nem lehet érvelni -mondják- , a hit az egy átok féle, egy hatalmas előítéletes akadály a tudomány haladása, fejlődése útjában. Az úgynevezett Új Kor szerint Jézus az emberiség vágyának a kivetítése, megtestesítése, olyan forma megváltó, aki bár fizikálisan nem létezik, ezért költőien megformálta magának azt. Úgy valós személy Jézus, hogy bár nincs, de van. Egy hatalmas szellemi és lelki ugrása az emberiségnek. A képzeleti Jézus által megteremtődik az erkölcs. Jézus csupán egy erkölcsi szindróma. Jézus egy kulturális mém. Jézus nem több mint egy Beatles sláger. Állítják ezt azok, akik nem találkoztak Jézussal.

Mondhatnánk: Isten nem támaszthat morális igényt egy olyan Világban, ahol egymás felfalása az egzisztencia. Ennek ellenére, nekünk vannak erkölcsi irányelveink. Ha mi emberek próbálunk morálisan élni, Isten miért nézi el a gonoszt? Ez a legnagyobb kérdés, ahol a keresztény is lesüti tekintetét és nem igazán tud választ adni rá. Néha olybá tűnik, mintha Isten világa a Természethez hasonlóan, néha vad megoldásai vannak: a gyom borzalmasan el tud uralkodni és úgy látszik semmi sem áll útjába, ugyanúgy él és virul, mint a hasznos, jó növény. Ugyanabban a Paradicsomban él, gonosz és jó. Miért hagyja Isten? Csak arról tudok írni, amit én éltem meg Istennel kapcsolatban, éspedig a lelkem kertje bennem akkor szokott elburjánzani, amikor hagyom azt, nem gyomtalanítok, nem művelem. Nem tudok életemből egyetlen olyan mozzanatot sem felróni Istennek, ami nem az én hibámból, tudatlanságomból eredt. Megvolt mindennek az értelme, ha dolgoztam a lelkem kertjében, sosem maradt el az áldás. A betegség, ...

Egyesek milyen könnyen felveszik a papsági salopétát, és azt hiszik valami természetfölötti erőtől hajtva szegezhetik az embereknek a kérdéseiket, mint például a szokásos hangnemben: "te ma mit csinálsz annak érdekében, hogy..." és ide be lehet tenni Istent, vagy Földanyát, vagy magamaga személyét a gyalázatban élő gyaurnak. Ha pedig a szerencsétlen, akinek a kérdés van szegezve valamit ellenkezne, netán átlátna a házaló ügynök kétfilléres lelkiismeret gerjesztő módszerén és ezt szóvá tenné, önfelkent papunk erre azzal szúrná vissza méreggel, hogy: "Te tudod!" Tegyük fel az emberek idióták és ilyen nyelven kell hozzájuk beszélni, mert megszokták a média infantilis nyelvét és megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségét.. De kérdem én, hol van ebben a szeretettel való közeledés, az irgalmasság, a felemelés? Jaj nekünk. Ha már a tanítást is pszichológiai trükkökkel akarják belénk sulykolni...

Gyermekként inkább a „Mennyből az angyalt”-t énekeltük karácsonykor. Főleg azért, hogy hozzon is valamit az az angyal a karácsonyfa alá. Meglepett, hogy ez a kedves dal nincs a nemzetközi repertoárban. Több magyar feldolgozást meghallgattam és érdekes módon, nem igazán nyúltak ehhez a dalhoz. Annyira magyar, hogy nem igazán illeszkedik más népek zenei műfajához. Nem a „fehér kari”-ról, nem a „Santa”-ról, nem egy fajta boldogságos szeretet ünnepről énekel, hanem magáról a karácsony értelméről: Krisztus megszületéséről. Ma már mindenki úgy veszi, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Már nem is igen hallom azt, hogy Jézus szülinapja. Maholnap Jézus egy nagypocakú szimbólum lesz a kandallón, szobrocska formában mint azok a torzszülöttforma Buddha szobrok, akiről senki nem tudja ki s mi, de biztos valami szent féle volt. De lehet, hogy eljön az idő (és az már közel van), amikor az emberek szégyellik a Jézust emlegetni, és inkább eljópofizzák a karácsonyt Rudolf idióta plüss pofájával.  A...

Ha akarod, csak ha akarod, Tárd fel Magad a Fiam előtt, Tedd Magad nyilvánvalóvá Az Életben! Hagytam Neked is egy csodarést. Hagyom, hogy dolgozz benne, mint egykor bennem is csodálatosan dolgoztál. Ha nem akarod mégse, Bűnömmel elkárhozom, Hogy Rólad Nem meséltem Neki. Bíztam Benned! Ha nem akarod mégse, Menj a kolostorok falai közé, Vígasztald híveidet, mert rettegnek És félnek Tőled! Tárulkozz ki akkor nekik, Mert irtóznak a haláltól, Bocsánatodért sóvárognak, Könyörért sír az ajkuk. Én nem esdeklek bocsánatért, Csak arra kérlek, nyílj meg a Fiamnak. Mutasd meg az Életet úgy, Ahogy senki más nem tudja. Ennyit kérek.

Máté.25.24. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Gal.6.7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Rengeteg prédikációban hallottam azt, hogy mekkora ez az Isten, hogy ott is arat ahol nem vet. Emlékszem mennyire elvoltak ragadtatva mindig a hívek ettől. Hogy olyan isten pártján lenni, aki erre képes. Munka nélkül teremt javakat. A Galátziabeliekhez írott levélben viszont feloszlik ez az álom. Nem öcsém, azt eszel amit vetsz, mert az Isten sem hülye. Hogy ott is arat, ahol nem vetett, ez kizárólag Isten diszkrecionális joga. Hú de tetszik.

Kicsit haragszom erre az európai Jézusra. Úgy összezavarta a világomat. Kezdem érteni a szerzeteseket, akik elvonulnak, mert valóban, a krisztusi szemlélet szerint lehetetlen a hétköznapokban élni. Nemhogy lelki magaslatait holmi parazita jelek zavarnák, hanem húsbavágóan belegázol a krisztus előtti ember az új ember mindenébe: testébe, szellemébe, lelkébe. Mily felemelő lehet egész nap a zsoltárokból szopogatni a mennyei tejet, vastag falú kolostorok árnyékában a szentek életét tanulmányozni. Kint a nagyvilágban csak mindenféle harcot dúl a zsugori, a telhetetlen, a kapzsi, az esztelen, a bolond. És a sok marha naiv azt hiszi, mindezek felett majd a felkent (igaz: egyszer, valamikor, netán) igazságot fog osztani és majd minden jó lesz. Az európai keresztény kultúra szerint Jézus volt az, aki megteremtette az emberben a lelkiismeretet, tanítása óta az ember nemcsak ösztönlény, hanem lelkes is. Az új ember többnyire lélekből él. Olvastam valahol, hogy a legszebb művészeti alkotásokat a ...

Valahol azért irigylem azt, akinek mindenre megvan a válasza. Sőt, a mindenre a választ levezeti nekem szépen, hogy én is rálássak arra az egyetemes válaszra. Ha egy icipicit eltérek a keret témától, szépen visszakanyarít a vezérfonalához. Mosolygósan, szépen, ahogy a csillag megy az égen... Ha azt felelem, hogy: Jó, jó, de ezt másképp látom...mindjárt jön: Rómabeliekhez írt levél három per mittomén s már megint a területén vagyok. El kell ismernem, hogy néha csodálatra méltó ahogyan az emberben a művészi pörformansz szintű önteltség, csinál magának egy mindenható istent, akinek fix más dolga nincs, mint meghalni az ember bűneiért, némi könnyáztatta imaóra invesztálás hatására, ha kell, ezerszer is megbocsát az embernek, és úgy nagy általában van ennek az istennek egy üdvösségterve az elesett ember számára, csupán egyetlen egy icikepicike részletkérdésben kell egyet értenie, sőt belehabaródnia, teljes valójában elfogadnia, fanatikusan hinnie, hogy az illető gyülekezet marketing terve a...

25.Ha nem ismerném Jézust, elfogadnám az emberi társadalom berendezkedését: szegények, gazdagok, soványak, kövérek, lúzerek, szerencsések. Ha nem lenne Ő, azt mondanám, a véletlen műve az élet, nincs szabadság, nincs csak a végtelen rabság és bizonytalanság. Ő számomra a bizonyíték arra, hogy a világot egyenlő esélyekkel birtokoljuk, mindenkinek jut bőven narancs. ŐBenne van a szabadulás. 26.Minden ember érzi, hogy nem tett meg mindent, de azzal altatja magát, hogy mindenki így csinálja. 27.A "big bum" elmélet szerint az élet teljesen véletlenűl jött létre. Tegyük fel, így van. Megszületünk, kinyílik a szemünk, felfedezzük a világot, megmelegszünk a nap fényében, szerelmesek leszünk, a virágok illatát élvezzük, új életet teremtünk, és egyszercsak megszűnünk létezni. Nincs többé semmi. Jöttünk a semmiből és mentünk a semmibe. Nem önmaga a csoda? Van-e ennél szebb dolog az életben? 28.Mikor kilépsz az életbe, az önállóság útjára, meg fogod érteni, hogy az életre felkészülés a h...

Nincsenek már Pilátusok, kik Jézus elé állván mondják: "Kezembe adtak téged, mit csináltál? Király vagy e csakugyan?" Nincsenek már Pilátusok, kik kimenjenek a zsidókhoz mondván: "Én nem találtam benne semmi bűnt, ezért Őt elbocsátom!" Nincsenek már Pilátusok, kik háromszor is visszamennek, s bűnt nem találván Benne, „Feszítsd meg”-re kezet mosson. Nincsenek már Pilátusok, kik a csőcselék s főpapok lármájában a hallgatag Jézust kérdjék: „Micsoda az igazság?”

Néha még én is megriadok attól, hogy mennyire nincs meg bennem az emberekben élő istenkép iránti valamelyes tisztelet. Olyan vagyok én is, mint aki bálványt épített magában, egy istenképet imád, s ha azt nem találja sehol, akkor semmi se jó. Ez valószínű így van bennem. Na jó, de attól tőlem mindenki hihet bármiben. Nem fogok semmiféle imakuckót vagy katedrálist sem lebontatni, se petíciót aláírni, hogy szüntessék meg. Az ember hithez való joga az szent bennem. De kommentálni azért fogok. Ezt lehet. Mert elvégre a hívő is hitén keresztül, azzal, hogy elkárhoztat mindenki mást, aki nem olyan hitben él, mint ő, azzal már petíció nélkül az ördögbe küldi a másságot, lerombolja mások templomát, bálványát. Attól, hogy odapörkölünk egymásnak, attól nem esik szét a világ, az isten sem ájul el, legfeljebb az emberek csinálnak maguknak felesleges migrén rohamot. Mert hogy jutunk az igazsághoz, a valósághoz, ha nem a tapasztalatcsere által? Meghalni s sírba vinni a titkokat, a legnagyobb emberi h...

Mondta a tizenkét éves fiam, hogy térjünk csak vissza egy kicsit ehhez az Istenhez. Térjünk. Mondtam neki. Magamban már gondoltam is, na ez is kezdi. Ilyen fiatalon az Istennel bajlódik ez is. Mondja a fiam, hogy az nem lehet, hogy az Isten nem látta előre, hogy az egyik angyal meg fog bukni. És ha ezt Ő előre látta, azt jelenti, hogy tudatosan teremtette a gonoszt. És akkor nem Ő a fő hibás? Mert ki teremt szánt szándékkal gonoszt? És miért teremt egy Jó gonoszt? Mit akar ezzel elérni? Ezeken a dolgokon én is gondolkoztam, mondtam a fiamnak. És mire jutottál? Kérdi. Semmire. Mondom. Ki adhat erre választ? Kérdi. Talán az idő, mondtam elgondolkodva. Tizenkét év elteltével újraolvasva ezt a jelenetet, megpróbálok egy válaszfélét kicsikarni magamból. Egy válasz lehet az is, hogy a teremtett világ megkérdőjelezte Isten politikai korrektségét, hogy miért teremtett cserép fazekat és miért nem inox fazekat egyenesen? A cserépfazék repedéseit számlálgatván kérdőre vonta Istent, ha inoxfazék l...

Bizonyára jó lenne újra olvasni a Bibliát. Átrágtam magam rajta, de igaz annak már több éve. Közben elvilágiasodtam, eltávolodtam emberileg mondva az írásoktól. Látván, hogy a Bibliát megannyi vallás mennyiféleképpen értelmez, kiemelve részeket gyakorolva valamiféle istentiszteletet, elbátortalanodtam attól, hogy a részletekben megértsem az Isteni igazságot és valóságot. Illik egy igazság keresőnek elolvasni a Bibliát a hegyitől a farkáig, bár egy-két igevers is bőven elég, hogy életünk boldog legyen és ne boldogtalan, függetlenül attól, hogy mi lesz halálunk után, éspedig az, hogy ne kívánd másnak, amit magadnak sem kívánsz, vagy bensőségesebben fogalmazva, szeresd a felebarátodat, mint te magadat. Minden ami e köré van csavarva és hosszasan, unalmasan, történelmi adatokkal fűszerezve van, az mind az intézményesítés alátámasztása, hogy noha jött ez a Jézus és három nap alatt lebontotta a templomot, de azért templomokra szükség van továbbra is, bármit beszélt ez a Jézus. Amint így ez j...

Az ember túlontúl nagyobb hangsúlyt fektet az úgynevezett lelki lényére, eltúlozza a dolgokat a lelki dolgokkal, előbb akar lelki lenni, aztán a nagy lelkesedésében megundorodik testi önmagától, mondván nem a test az élet, hanem a lélek. A Teremtés szándékában alkotok egy testi létteret, hogy legyen aztán amit a lélek tápláljon, vagy ahogy a modern mondja: lebegjen felette. Legyen mit a lélek a puszta kietlenségből ékes, szép Földdé gyúrjon, hogy az Élet teljes legyen. Ne csak kóboroljanak a lelkek a semmiben, ne csak álmodozzanak, ne csak virtuálisan érezzenek, hanem amikor a csók megtörténik, ott nyálcsere is legyen. Mert ugye a kietlen, ékességnélküli sötét pusztaságok felett az Úrnak lelke „lebegett”, amint egy egy alkotásunkat lélekben többször körül lebegjük, tapogatjuk, igazítjuk, csodáljuk. És persze a lélek az, mely fényt, színt és szagot teremt saját kényelmére és dicsőségére, hogy valóját előhívja mint képet a sötét kamrában. A vallásokon keresztül az ember elfilozófálta a b...

13.Ha lehet, keresd az egyenes megélhetési módot, de az igazságot ne lebegtesd a gazdagok, hazugok előtt, mert nemcsak lecsámcsogják, mint éhes disznók a moslékot, hanem méregként adják vissza neked. 14.A te erődet, lendületedet, igazságérzetedet és ígényedet használd a családod érdekében és sose feledkezz el Istenről. 15.Nem születtünk vesztesnek. Hitem szerint az ember nem született a kárhozatra, a nyomorra, a szenvedésre. Van egy életvitel, életforma, vagy életvonal, amin ha haladsz, úgy egészségileg, mint anyagilag és lelkileg fejlődsz. Hitem szerint nincs szenzációs meggazdagodási lehetőség, de egy jobb életre mindenképpen. 16.Fontos, mit mond a lélek. A lélek mindig velünk van, a veszélyeket is jelzi, csak nem mindig figyelünk oda. Ezért van az, hogy "bár hallgattam volna az első benyomásra". A lélek mindig rögtön reagál. 17.Szerintem a lelkiség kimutatkozik a munkádban, a konfliktus megoldásában, a nehéz helyzetek viselésében. Nem attól vagy lelki, hogy te magadnak bem...

Gyarló hibákat követtem el a bennem élő Jézussal szemben, hogy meg akartam érteni a világ többi isteneit. Elkezdtem ide járni meg oda járni. Ezt olvasni meg azt olvasni. Kóstolgattam a Tudás fája gyümölcseit és egy más istent véltem megismerni, akiért harcolni kell, meg kell érte dolgozni, hogy kegyeibe férkőzzek. Egy haragvó, pesszimista istennel találkoztam, aki eleve bűnösnek látott bennem mindent, még a gondolataimat is, és biza elkezdtem felfedezni bűnös énemet. És a minden valószínűség szerinti, bennem élő hamis istenképre is gyorsan fény derült. Viszont jött az ígéret csomag, a jutalom a feddhetetlen élet után, egy tiszta istenkereső emberi közösség keblébe fogadása, és így lettem lassan agymosott hívő és a bennem élő Jézus megtagadója. Életem nagyobb részét ennek az Ember istennek a kegyeit keresve, lesve éltem le. Belebetegedtem, és nagyon elkeseredtem, próbálván megérteni mit akar, mi a célja, miért hallgat, miért haragszik, miért büntet? Balgaságomban, emberi gyengeségemben ...

„ Az Föld pedig vala ékességnélkül való és puszta. És setétség vala az mélségnec szinén, és az WrnacLelke táplállya vala az vizeket.” A modernesített Károli változat azt mondja, hogy: „ A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett”. Károli eredeti nyelvezetében ott van az egészséges magyar humor és élet. Nem azt mondta, hogy ez a kisbetűs földecske kietlen volt, hanem a nagybetűs Föld ékesség nélkül volt. Van azért benne különbség. Mert a modernebb változat mintha bagatellizálná életünk helyszínét: á csak egy pocsolya ez a föld, az istennek egy kis grundja, ahol lejátsza a maga kis, többszintű stratégia játékait. Mi meg benne a sakktábla kis parasztjaival és uraival. Ha az ember nem találkozik Károli eredeti szavaival, talán nem érzi a különbséget, de ha az ember találkozik Károli eredeti szavaival, akkor az árnyalat különbségek megváltoztatják az ember optikáját. Mert ugye másképpen hangzik egy ékesség nélkü...

Mikor a megbocsátás kérdésével ostoroznak a hitszónokok, akkor ott valami szeretetben való elszenvedés rejlik. El kell fogadnod a megbocsátás, azaz Isten nevében egy olyan dolgot, amely esetleg ellenkezik nézeteddel, érdekeddel. A vallás, a keresztény kultúra gyakornokai tartják, hogy Isten a Lélektől vezérelve arra biztat, hogy szeresd felebarátodat akkor is, ha nem szeretnéd szeretni. Bár homlok egyenest a szeretet jegyeivel ellentétesen viselkedik, egy szarházi gonosz, aki életedre törik, de jön egy földi atya, kinek fején a fennvaló kenete folyik és pimasz-békés arccal azt mondja: mindennek ellenére szeresd. Utálod, egyik porcikád sem kívánja szeretni, de azt mondja a pópa, hogy szeresd felebarátodat, akkor is ha gonosz, mert az nem kívánságműsor, hanem üdv kérdés. Itt érzem én azt a spekulációs kiskaput, amit az ember a valláson keresztül beoltott ebbe a Krisztuskövetésbe, illetve a kereszténységbe. Hogy hit által kell nekem engedelmeskedni, megbocsátani, elnézni, elengedni, hogy...

A legyártott Jézus mögött ha nincs valós megváltás, az ember beleesik a saját morális csapdájába. A legyártott Jézus korunk spirituális irányzata. Az evolúció során a majomból formálódó emberféle az ösztönlény állapotából tudatára ébredt - tartja magáról. Ebben a folyamatban alakult ki elméjében és talán szívében egyfajta felsőbbrendű lény iránti érdeklődése, lehetősége, egy elérendő cél: az istenségi állapot, amit bárki elérhet majd a tudatának tökéletesítésével. Ezt a felsőbbrendű tudatosságot majd valamikor természetesen egy örökéletű test is követi, mert a fejlődési folyamat meghozza majd azokat az életformákat, megélhetési, táplálkozási módokat, amely az emberi testet a tökéletességre, a halhatatlanságra fejleszti. Jézus az a guru ebben a spirituális utazásunkban, aki a legenda szerint elérte ezt az állapotot. Ezért vált egy örökzöld tanítássá Jézus. Így nevezhetjük egy legyártott kulturális mémnek Jézus személyét, aki a spirituális irányzatok szerint csak spirituális terminusokba...

Jézus mindig a lényegre tört, semmit sem komplikált el, lám szombaton is elment kalászt tépni minden zsidó megbotránkoztatására, és azt is nagyon elegánsan kimagyarázta, hogy jót tenni szombaton nem bűn. Ezzel tulajdonképpen a bűn-nem bűn örök dilemmáját számolva fel. Egyértelmű a bűn kérdése: jót tenni nem bűn. Az éhes tömegnek nem filozofált, hogy ha éhes, imádkozzon egyet, hanem szétosztotta a kenyeret s halat. Az elveszett bárányka példázatában nem azt mondja, hogy az engedetlen, bunkó bárány elbóklászik s a fene essen belé, mert a jó pásztornak most megint meg kell azt keresni, hogy azért az egyért most a többségnek meg kell állni, amíg azt kiráncigálják valahonnan, hanem azt mondja, hogy a jó pásztornak kutya kötelessége az elveszett bárányt előkeríteni, akkor is, ha addig a nyáj egy helyben toporog. Még egy kutya sem megy tovább, amíg a pásztor fel nem figyel ugatásaira, hogy biza egy bárányka lemaradt. Az emberi fajnak különösképpen kéne erre rezonálnia. Mert immár nemcsak öszt...

Azt mondta nekem egy ateista, de nagyon bölcs és tanult barátom, hogy az erdélyi magyarság összetartozását még mindig a történelmi egyházaknak köszönhetjük. Hogy ezért nem kell őket bántani. Eszembe jutott Jézus, amint elkezdte korbáccsal kiűzni a pénzváltókat és hangoztatta, hogy három nap alatt lerombolja azt a templomot. Nem állt neki vitatkozni, hanem korbácsot ragadott és azzal fenyegetőzött, hogy lerombolja a templomot. Hogy ledönti az évszázados hagyományokat. Azokat a hagyományokat, melyek összetartanak egy népet, egy nemzetet. És ezt nem valamilyen vizenyős, befüvezett tekintettel mondta, hanem hulla komolyan. El is hitték neki. Másképp nem nyírták volna ki. A keresztény világ azt tartja magáról, hogy betartja Isten parancsolatait. Hogy követik Jézust. S akkor van háromszáztizenkilenc betartani való törvény. S eltelik a nap, a hét, az év azzal, hogy ezeket a törvényeket forgatják elméjükben és számolják, hogy melyiket tudták betartani és melyikért kell vezekelni, bocsánatért e...

Lehettem húszéves, katonaság után és forradalom előtt volt, ott dolgoztam a kolozsvári cipőgyár víztisztító részlegén és mint fiatal, lelkes Jézusrajongó, elmémben a teológiára való iratkozással foglalkoztam. Szívesen vállaltam az éjszakai műszakokat. Rettenetesen nagy vízpumpákat kellett felügyelnem, irtózatos volt a zaj és a monotónia. Senki nem tudta, hogy mivel töltöttem én az éjszakáimat ebben az időben, amikor éppen nem dobokat fabrikáltam vagy hangládákat a pumpák zaja mellett. Én biza a református kátét mondtam fel hangosan és próbáltam énekelni a zsoltárokat. A kutyát sem érdekelte és nem is hallotta, hogy én a hangos beszédet gyakoroltam ott a medencék alatti pumpaházakban éjnek idején. Eltőkéltem, hogy én biza elmegyek papnak. Jártam is inkognitóban ilyen délutáni kurzusokra a teológiára, egy ismerős viszegetett oda be, hogy a közeggel ismerkedjek. Valójában lenyűgözött a magas szintű tudomány és sokszor nagyon odaképzeltem magam, hogy biza ez a papi pálya és ez a Bibliatanu...

Ez a Jézusos dolog olyan mint a Mikulás dolog. Van is meg nincs is. Ha nincs, az emberiség azért nagyot alkotott Jézussal. De bármennyi Jézus legyen az ember életében, csak egy túlélő patkány marad. Mert sikoltozik ha disznóölést lát, de eszi jó mohón a kolbászt. S legfeljebb a kisebbségben élő primitívebb élőlényeket sajnálja. Alapjában véve az ember úgymond ura a Földnek, azaz fogyasztója. Ehhez Jézus istensége éppen jól jön, aki aláírja ezt, hogy az ember mindenek felett van, legfeljebb van egy felsőbb ítélőszék, az Atya, de hatalmas kegyelmét elnyerni is van megoldás: ima, bűnbánat, alkalmi könyörületesség. Jézusban pedig örök immunitás. Ha az Úr velem, kicsoda ellenem? Ez a kanonizált krisztmeszi lelkület narratívája. Azt mondják újból és újból, hogy a karácsony lényege nem a sütés főzés, a drága ajándékozás, hanem más. Há vajon mi az a más? Fehér falak közt dünnyögött ima? Hogy szeretet. S ilyenek. S hát a szeretetet hogy a piculába fejezzük ki, ha nem otthoni sütés főzéssel, drá...

Meglehet, hogy a szép tulipánok kórusban zengedezik némán az örömódát és minden szellőcske megrezegteti teljes valójukat mint megannyi ingadozás. Teszik ezt nagy hetykén a tavaszi hűvösben, amíg a földben lappangó, lusta magok, gyökerek készülnek megmutatni a Teremtés igazi természetét, ahol nincs együttérzés, szeretet, filó, hanem unottan és egyértelműen a nagyok, tüskések, szúrósok, megeszik a kis hetyke szeleburdikat. A friss, kipihent tavaszi föld nemcsak a gyönyörű, szerelmetes, a lélekfinom harangvirágoknak ad léttalajt, hanem a gyökerek alant már termelik az iszonyatos pusztítás, a kíméletlen felzabálás növénymonstrumait. Robbanásszerűen emelkednek ki a földből a gyomszerű növények. Téli álmodozásaikbóll még fel sem ocsúdhatnak a művelt növények, a csalánok, a futó indák már fojtogatják. S akkor jön ez a Jézus és mindent a Természet ellen fordít: nem a nagy eszi a kicsit, hanem a kicsikből lesznek a nagyok. S akkor az a ragadozói káosz, ami eddig rendeződni látszott, megbolydul,...