Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Mint a Mennyben

Mikor Jézus elkezdte kiválogatni a tanítványait, egy Mennyországról beszélt, amit ők nem igazán volt hova tegyenek. Kérdéseikkel újra és újra földhöz akarták hozni a “mestert”, hogy ugye amikről beszélsz, csak költőies megfogalmazások, és a királyságod nemsokára, itt a Földön lesz elismerve? Jézus pedig újból és újból, hasonlatokkal próbálta megértetni a Mennyország milyenségét. A halál utáni dicsőséges, azaz romolhatatlan testet végképp nem tudták értelmezni az egyszerű emberekből verbuvált tanítványok. A por népnek valamennyit nyilatkozott Jézus, az egyházi elöljárók szinte semmit nem tudtak Jézusról, csak besúgók találgatásaiból próbálták felmérni a politikai veszélyét egy újabb hóbortos Messiás jelöltnek. El tudom képzelni azt a korszellemet, a zavart az emberek fejében, ugyanakkor valami furcsa, újszerű bizsergést a szívekben. Bár azóta, eltelt kétezer év, a Mennyország kérdésében nem lát tisztábban az emberiség. A kereszténység alapja Jézus földi testének a halála, majd a feltáma...
Legutóbbi bejegyzések

Attila Evangéliuma-a szerző ajánlata

  A Kolozsvári születésű, Marosnémetiben megöregedő Muzsi Attila örömhíre Jézusról. És lőn, hogy megöregedék, megérvén a hatvanadik évemet, melynek nagyobb részét munkával töltöttem, méghozzá asztalos munkával. Sokan felhányák nekem, hogy túl sokat foglalkozom ezzel a Jézussal, holott nem volnék semmiféle vallásnak követője, semmiféle egyházi felekezet tagja, hogy ez fölöttébb furcsa, mert haladó embernek gondoltak. És tényleg. Átalnézém a több mint kétezer írásomat, melynek nagyobb része valóban szemét, kirostálván belőle az igaz gyöngyöket, melyek Jézusra, avagy az Istenre utalnak. Felettéb intelek téged olvasót, hogy ezt a könyvet nagyon óvatosan olvasd, ha van vallásod, ahol jól érzed magad, inkább nélkülözd, mert nem fog segíteni neked. Én azoknak foglaltam össze ezt a könyvecskét, akik még keresik Jézust és nem találják a kanonizált berkekben. Így jelenthet örömhírt Attila evangéliuma. Hogy Jézus mindenkinek a megváltója és hozzá lehet menni mindenféle hókuszpókusz nélkül. Já...

Nehéz úgy szeretni

Nehéz úgy szeretni, hogy viszonzatlan, vagy nagyon felületes a viszontszeretés. Nehéz kimérten távol maradni, visszafogni az el nem fogadott szeretetet. Keserű az elcsendesedés, a visszavonulás. Isten lecsapolta nekünk a Menny összes szeretetét, de nem tudjuk elfogadni. Nehéz és fárasztó viszonzatlanul is szeretnie. Ha nem jelent számunkra semmit, ha a kedves szava is sértő ránk nézve, ha a jelenléte, közelsége kényelmetlenséget okoz nekünk, jobb ha visszavonul, úgy tesz, mintha nem is létezne. Meg tudom érteni, el tudom fogadni. Kegyelmének hála, előlem nem kell bujkálnia!

Kegyelem

Milliós fényévekről beszélünk, valamilyen elgondolásból úgy érezzük az ember meghódítja az űrt, belakja azt. Ahhoz képest, hogy itt pár négyzetméteren nem tudunk közös erővel egymásért cselekedni, ez az egész űrvízió nevetséges és abszurd téma. Van egy elem, mely mindenféle fizikai törvényszerűség és filozófiai szárnyalás fölött áll: a Kegyelem. Ebben a milliós fényéves dimenzióban tízmilliárdnyi emberiség akár egy vízcseppé taposott pók a forró autósztrádán. És mégis, minden emberre szabva van egy kegyelem. A misztikum ebben az, hogy nem tudjuk kinek milyen, mennyi és miért. Jézus erre is azt mondta, hogy ne aggódjunk, nem a mi dolgunk. A lelkes, bölcs ember ennek tudatában van és úgy is áll hozzá: kegyelemnek fogad el minden életpercet. Nem félelemből örvend minden percnek, hanem csodaként éli meg ebben az ismeretlen végtelenségben. Egyetlen kézzelfogható eleme ennek a világmindenségnek, a kegyelem. Mert ez a kegyelem valahogy megtestesül, gyakorlatba kerül. Ígérete túlmutat életidőn...

Ne féljetek!

Jézust megverték. Fejére tűzték a tövis koronát. Vérzett több helyen. Borzalmas fájdalmai lehettek. Felvette keresztjét és másfél kilométert cipelte. Többször elesett. Közben másokat vigasztalt. A felfeszített Jézust nézve, a főpapok az írástudók és a vének gúnyolódva mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” Jézus nem azt ígérte, hogy a Földön minden jó lesz, elég csak mantrázni az ÚR nevét, és árad a bőség. Szenvedésével példát mutatott a földi élet, a romlandó, a dicsőségtelen állapotról, hogy be tudja mutatni a Mennyei, a romolhatatlan, dicsőséges állapotot. Azt ígérte, hogy megy helyet készíteni nekünk. Hogy halljuk a hangját. Hogy ne aggodalmaskodjunk, meg vagyunk váltva. Hogy a földi szenvedésből kinek melyik része és mennyi jut, olyan ismeretlen számunkra, mint gondolom hasztalan próbálkozás megérteni a Világ működését. Nem erre voltunk teremtve. Mi a hitre voltunk teremtve. Ehhez pedig megadatott minden irány és kellék. Jézus az élő bizonyíték. A Jézusban hívő...

Szembesülés

Az Isteni minta nem változik. Az ember változik, mert levette tekintetét Istenről, a nemváltozóról. Az ember levált az Igéről, keresi Istentelen magát az Univerzumban. Néz a nagy Semmibe és Istenüres, kalapáló szívével fogná a semmiben a semmit, hogy az majd újember esszenciát fog adni neki. Jó nagy kerülőnek néz elébe az emberiség. A pásztornak jó mélyre kell menni elbóklászó báránykáiért. Sokszor vitatkoztunk apámmal erről-arról, mikor látta, hogy erősködöm egy mellékvágányon, amely -ma tisztán látom- nem vitt sehova, csak elcsendesedett, ő sosem licitálta túl érvekkel. Ma már tudom, hogy elcsendesedésével azt mondta: Nem úszod meg pasi, hogy ezzel a kérdéskörrel ne szembesülj és ne kelljen rendezd magadban. És úgy volt. Még ma velem lehetsz a Mennyországban, mondogatta Jézus. Aggodalmaskodó tanítványait csitítgatta: ne aggódjatok! Meg vagytok váltva! Adjátok meg a császárnak azt, ami az övé, mert ti az enyéim vagytok és ahova én megyek, ti is ott lesztek. Ha ezt hiszitek, tudjátok, ...

Elavult Ige

Nézegetem, olvasgatom a szerzőket, könyvcímeket a polcaimon. Nevek, aki az emberiség egy nagyon kis időszeletében feljegyezték a mindenféle gondolataikat, történeteiket, képzelgéseiket. Ennek az időszeletnek a végéből nyúlkálok vissza kétségbeesetten, mintha hamarosan elveszíteném azt. Fogózkodnék, hogy talán ez a könyv, vagy az a könyv kapcsolna vissza az Igének ahhoz a nyelvéhez, mellyel megérteni véltem a Világ működését. Be kell ismernem, hogy az új ember holnapi kilátásaihoz egyik név vagy könyv sem adna értelmi útmutatót. Lejártak, mint a hús az üzletben. A régi könyvek az elavult Igét hordozzák. Az új Ige még nem világos. Ami világos, hogy az óélet és az újélet átmeneti időrése mostmár egyre szűkül, lassan eltűnik a tranzíció, eltűnik az emlék, egyik napról a másikra. Az új emberben misztikus, nosztalgikus emlékként dereng az ó Ige, számára csupán egy spirituális ótestamentum. Az új ember a felszínes életforma technikai részleteit boncolgatva, spirituális vonalon nyitogatná az e...