Kelj fel és járj!

Fiatalabb koromban kérdeztem apámat, hogy van az, hogy vannak egyes templombajáró emberek, akik bár rendszeresen olvassák a Bibliát, mégis szemmel láthatóan gonoszak? A tetteik azt bizonyítják, hogy pimaszul gonosz emberek? Hát az úgy van, mondta apám, hogy ítéletet olvasnak maguknak abból a Bibliából. Hát én nem tudom, miféle ítéletet olvasnak ki maguknak az ilyen pimaszul gonosz emberek, de néha az az érzésem, hogy minél többet teszik, annál inkább gonoszabbak. Mintha rafinálódnának a gonoszságban. Az idők múltával kezdtem megérteni ezt a dolgot. Hisz mind olyasmikkel van tele az írás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, szeresd a felebarátodat, szedd ki előbb a gerendát a saját szemedből, aztán a szálkát a másikéből, ha van két inged, az egyiket add a másiknak, Jézus a bűnösökért jött, nem az igazakért. Mit mond magában a gonosz? Ezt a könyvet nekem találták ki. Szép dolog a kereszténység. Jó fej ez a Jézus. A gonoszt hordozó, mit sem sejtő test engedelmeskedik, báránygú...

  Attila intelmei az életben tapasztaltakból: 1. Ha meghalok és utána semmi sem lesz, kiderül, hogy a véletlen műve voltam, akkor nyugodtan halhatok meg, mert megtettem minden tőlem telhetőt. Ha mégis van valami a halálunkon túl, akkor az nagyszerű lehet. 2. Hiszem, hogy van élet a halálon túl, egy élet, amit már itt kezdünk el élni romolhatóságban és amit tovább fogunk élni romolhatatlanságban. 3. Az ember életét rendszerre építi, amiben hisz. Ha nem talál készen, kitalál egyet és megalkotja. Én is kialakítottam a magamét, amit elfogadtam, amiben jól érzem magam és nyugodtan alszom. 4. Nekem az az érzésem, hogy a Sátán meg fog térni. Elég büntetés lesz neki az az örök tudat, hogy őlt, és ezért rajta lesz a bélyeg. Szerintem nem is vitás, hogy megtér-e vagy sem, hanem az a nagy kérdés, hogy én el tudom-e fogadni azt az isteni döntést, hogy esetleg megbocsát a gonosznak? Igazságos lesz-e továbbra is Isten? Fair play lesz ez Jézussal szemben? Fogom tudni szeretni az ellenségemet? El ...

Ki érdemli meg az üdvözülést? Hogyan üdvözülhetek? Én fogok üdvözülni? Az Istenhívő sokszor felteszi magában ezt a kérdést. Egyházakba tömörült hívők tanokat hirdetnek az üdvözülés témájában, nem ritka, hogy előszeretettel, kárörvendőn kárhoztatnak más felekezetű, nézetű keresztényeket, csoportokat, népeket. Mintha egy meg nem írt, vagy plagizált könyvért magukénak követelik a szerzői jogot. Semmilyen egyházi utalást nem hagyott ránk Jézus. Nagyon is egyértelművé tette, hogy: "Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él… és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha!” Innen tovább felesleges minden spekuláció, aggodalom az üdvösség kérdésében.

Annyi mindenen átmentem Jézussal a lelkemben, hogyha nem is létezne, akkor is belém van égve. Ha nincs, akkor is van bennem. Ha tagadom, akkor is él bennem. Mint egy emlék, ha tetszik, amitől nem tudok, nem akarok megszabadulni. Jézushoz láncolva élek. Vitatkozunk eleget egymással, de tetszik, nem tetszik, egymástól nem tudunk elszakadni. Legyen ez bemagyarázás, nevelés, kész, bennem van. Nem egy vese, mit kivetsz, vagy vakbél, amit kivetsz, oszt kész. Sűrű realizmus, ahogy Woody Allen mondta. Talán csak én hiszem Jézust annak, aki bennem lakozik? Netán valami belzebub féle lenne bennem és nekem Jézusnak mondja magát? Állandóan keressük a világban a példaképet, az embert, akinek bejött Jézus. Aki lámpás, aki só az életben. És biza kesergünk, hogy nincs ez az ember sehol. Az ember nem azt a Jézusos modellt keresi, akiben megtestesül Jézus Igéje, hanem azt, aki a Jézusi tanokat követve sikeres ember. Jómódban él, nagy családja van, úgymond nemzeti elkötelezettségei vannak, megbékélést hi...

Egy galamb mikor fog kibékülés végett leülni sörözni egyet Pufi kutyával? Egy őz, mikor fog leülni a farkassal egy sörre? Nincs az a galamb vagy őz, aki nem tekintené ostobaságnak annak a gondolatát, hogy Pufival vagy a farkassal le lehet ülni sörözni. Azt hinné az ember, hogy a benne lévő megbékélés vágya ugyanúgy megvan a fáradhatatlan gonoszban is. Ahányan jöttek hozzám és ez a Pufi odasomfordált, hízelgett és odatette a buksiját a kezükhöz, mindig mondtam, hogy semmi pénzért ne simogassák meg, mert egy alattomos kutya ez a Pufi: a harmadik simogatásnál belemar az ember kezébe. Legtöbben nem fogadták meg a tanácsomat, mondván: nem látod milyen cuki ez a kutya? Lehet, hogy cuki, alázatos a képe, de ismerem: egy alattomos, sunyi és mérges kutya. Úgy néz az emberre, mintha az egy nagy darab kolbász lenne. Mikor pedig odakapott az újdonsült béketeremtő kezéhez, elcsodálkozott. Elkezdte elemezni, hogy vajon mit rontott el a közös relációjukban? A béketeremtők mindig itt csúsznak el, hogy...

Egy nyár végén ott ültünk a fűben, a tó partján, a lemenő Nappal szemben, néztük a víz alá bukó vad kacsákat és közben beszélgettünk. A hit dolgairól beszélgettünk. Noha mint emberek jól megvoltunk egymással, a hit dolgaiban nem értettünk egyet. A hit dolgai miatt mindegyikünk másképpen értelmezte az egész életet, azt az életet, amit tulajdonképpen nem érinthetünk, nem foghatunk, csak beszélünk róla, álmodozunk róla egy nyár végén a tóparton, a kacsákat figyelve, amint alábukva halásznak. S ameddig ezeken a dolgokon hitbelileg nem értettünk egyet, beszélgetéseinkből, álmodozásainkból sem lett semmi. A vallásos fősodor szerint ha hit által nem értjük egymást, nem ér semmit a kézzel fogható élet. Kézzel megfogni az életet és majd menet közben rendezni a hit kérdéseit is, állítólag ez emberileg nem működik, mert -ugyancsak emberi szemmel- az Univerzum más törvényekkel működik. Szerintem ezzel az előítélettel az ember elszalassza a kezéből a galambot, a kerítésen illogó-billogó énekes madá...

Különbözően látjuk Istent. És Jézust is mindenki másképp látja. Például, az ötezer ember megetetése. Az aki csak lelki nyugalomra vágyik, azt mondja, wow, de klassz ez a Jézus, megvendégelt tiszta ingyen ötezer embert. Lelki alkat ez a Jézus, a testiség teljességgel hiányzik belőle. Én, a magam figyelő készülékeivel, rögtön azt akartam megérteni, hogyan lehetséges annyi kenyeret seperc alatt előszedni? Azon nem ájuldoztam, hogy milyen jó ez a Jézus, mert tudom, hogy Ő ilyen. A bonyodalmaktól mentes életre vágyó embert nem érdeklik a részlet kérdések, csak jöjjön az áldás minél több. Majd hozsannázik a kenyerekért, megannyi kenyér, ugyanannyi hozsanna. És ezzel le tudja a dolgokat. Isten nagy, Ő csak tudja mit, mikor és miért...De aztán ez a békeszerető ember néha összerogyik és „Éli, Éli, miért hagytál el engem?!” S akkor jön a múlt boncolása, a mit és hol rontottam el, vajon miért szűnt meg az áldáseső, bűnösnek találtatott az Isten, azért nincs szerencsém? Én arról már rég leszoktam...

És mondá a Szentlélek az Úrnak: -Menj a fiad után, nem látod, hogy bánatában dorbézol és direkt elhárdál minden örökségrészt, mert haragszik a vagyonra amit kiszámoltál neki? Nem látod, hogy miért kérte ki a részét? Mert az örökség része van közted és közte. Mert örökké csak a vagyonon keresztül nézed őt, örökké csak arra hergeled, hogy őrizze és gyarapítsa a vagyont. Hogy mit érez irántad, téged nem érdekel! Gyermeked inkább lemond a vagyonról, hamar elherdálja, hogy ne legyen köztetek semmi ami eltávolítson egymástól! Meglásd ha mindent elherdál, majd hazajön szegényen és be fog kérezkedni hozzád, akár disznópásztornak is, nem azért, mert nem lesz hova menjen máshova napszámosnak, hanem azért, mert közel akar kerülni hozzád. A gyermekeid epekednek a szereteted iránt és te mást sem csinálsz, te Világ Ura, mint rekcumozod, vadítod, úgymond felkészíted őket...mire is? Elmegy a Földre helyetted, felfeszítteti magát, a sok tudatlan bunkótól, miután mindenét kiossza, Te rá sem nézel a kere...

Ha egy mondatban kéne leírjam milyen volt apámmal, akkor azt mondanám, hogy egymásnak reményei voltunk. És leszünk örökre. Létünkkel egymást támogattuk. Elég volt minden nap egymást üdvözölni, még akkor is ha nem mindig mindenben értettünk egyet vagy nem voltunk mindig ugyanazon a hullámhosszon. Apám hitte, amiről Jézus legtöbbet beszélt, hogy amint az én Atyám, úgy én is, másnak is csak azt kívánd, amit magadnak kívánsz, szeresd a felebarátodat. Az emberiség a Jézusi szeretet fogalmát magáénak tekinti, de apám szerint a Jézusi szeretetet ember nem találhatta ki, kizárólag az Atya képes rá. Ezért nagyon fontosnak tartotta, hogy halála előtt végrendeletként hagyja ránk, hogy Jézust sose tagadjuk meg. Apám olvasott ember volt. Nem mint én. Lárifári amatőr vagyok mellette. Nem létezik olyan szerzetes a világon, akiben annyira benne lenne Jézus, mint apámban volt. Vele kelt, vele feküdt. És ha valaki azt hinné, hogy ki tudja milyen szertartásos, vagy szent élete volt, hatalmasat tévedne. A...

Kezdetben Isten azzal a gondolattal teremtette az embert, hogy legyen a Földön hozzá hasonló lakó. „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra „ így mondja Isten.  Isten a dicsőségére teremtett minket, vagy a gyönyörűségére? A családalapítás értelme és célja nem a családfő dicsőítésében keresendő. A bensőségesebb szerelmi kapcsolat, és a szeretet az alapja a családnak, majd a gyermekben a szeretet igéjének a megtestesülése, ama gyönyörűség, mely az Isten képére jött a világra. A félelem, az állandó gyötrődés, hogy vajon mit és hol rontottunk el a teremtőnkkel szemben, a szeretet jegyében értelmetlen. Az ember önmagából kiinduló dicsőségre való törekvésében egy alibit találna abban, ha Isten kikérné magának a dicsőség előjogait. Az ember szokta kikérni magának a dicsőséget, én soha nem éreztem, hogy Isten igényt tartott volna rá. Mi Isten gyönyörűségére teremtettünk és minden vágya, hogy egymásban gyönyörködjünk. Úgy nézzünk egymásra, mint Isten néz ránk, mint akik olyano...

Kézzel fogható az evidencia, hogy létezhet egy tökéletesen szimbiotikus léttér, mégis kételkedünk a Mennyország létezésében. Észrevettem, hogy éjjel nőnek a zöldek. Reggelre mindig nagyobbak, mint este. És mintha nappal nem lenne növekedés, csak lubickolás az életben. Vajon a sötétség serkenti a növekedést? A föld, a fény és a víz bőségében minden fejlődik, növekedik, virágzik, gyümölcsöt terem. Ez a kölcsönhatásos rendszer az élet, a jólét, a természet boldogsága. Dúskál az élet a jóban. Megszámolatlan termeli a bőséget. Emberi szemmel hatalmas pazarlással él a természet. Csak szórja és szórja a jólétet. Szórhatja, mert napenergia, víz és föld van bőven. Nem szenvedve él a természet, hanem örömmel. Nem úgy megy munkába mint az ember: fogcsikorgatva, hanem örömmel. Mohón kapkodja az energiákat, hogy minél többet teremjen, nőjön. Megteszi a tőle tehető legjobbat. Lám a természet mennyire hálás, minket embereket is éltetni akar. Az állatoknak is termelnek, nekünk is. Pláne ha még oda is ...

Azaz: ki akar egész életében mint egy lajhár csak csüngeni egy fán? Valamiért sokan - magamat is beleértve - arról ábrándozunk, hogy milyen szép és milyen jó az egyszerű élet. Van előttünk egy kép a tiszta szobáról, az egyszerű tiszta házban és ebben a képben benne vagyunk mi is tisztán, békében, önmagunkkal harmóniában. Ez az ábránd az úgynevezett csődbe jutott kapitalizmus – amiről nem vagyok meggyőződve – de ráfogjuk a fáradtságunkat, és ez gerjeszti bennünk a minimális mozgásigényt, gondolván, hogy ha az ember kevesebbre gyűjt, több ideje van úgymond a lelki dolgaira. És itt jönnek mindig képbe a fehérbe, barnába vagy pirosba öltözött lebegő jelenségek, melyekről azt hisszük, hogy ők elérték az emberi boldogságot: nem vetnek, nem aratnak, mégsem görbül egyetlen hajaszáluk sem. Ha az ember leül egy ilyen hófehér házban és pár perc erejéig csendben marad és szétnéz a szobákban, tíz perc alatt fel tudja leltározni az egész ház berendezését, cserepes virágait, képeit a falon, azt mondj...

Milyen szerencse, hogy a napok nem egyformák! Egy adott percben úgy éreztem magam, mint az a meztelenre vetkőztetett öregember, akinek a múltja tele van sikerekkel, megnyert harcokkal, talán híres orvos vagy művész, most viszont ott áll megalázva, nevetségesen összegörnyedve a hidegtől, egyértelműen halálra ítélve a gázkamra ajtaja előtt. Nincsenek nagy megnyert harcaim, hacsak a remény harcmezein szerzett sebek nem jelentenek valamit, mégis ez az elmúlás előtti érzés bizsereg végig rajtam. Hogy egy adott percen ennyit ér az egész. Egy banálisnak tűnő, nevetséges vacogás a halál előtt, mintha valaki azt mondaná, na öreg, most a halál kapuja előtt mit okoskodsz? Pedig nem is vacogok a halál előtt, nem is okoskodom. Bejön egyszer, tudom. Lehet ennek egy magyarázata. Mert így átgondolva az én gázkamrám ajtaján ez áll, hogy: „kamat”. Dolgozunk, gürcölünk, amennyit megadunk az vissza is gyűl, mert a kamatnak más elképzelései vannak az elért sikerekről és a megverekedett harcokról. Olyannak ...

A zűrös mindennapjainkban ott tündököl az igazi Változás, amelyet Jézus ígér nekünk: a fizikális Mennyország, ahol Isten nem egy transzcendens fogalom, hanem Valóság. Azt mondja a keleti bölcsesség, hogy ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel, de addig is: "Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz." Éppen a gyümölcsfáimat simogattam, és a madarak vitatkozó csiripelését hallgattam, a határon látom, amint hat vagy hét kutya eszeveszetten kerget egy alacsonyan repülő fácánt. Még az a kis kutya is kullogott a falka után, amelyiknek semmi esélye sem volt elkapni azt a fácán madarat. Ki tudja milyen reinkarnált bölcsesség vezérelte a futamját?  Ebben a Zen állapotban elgondoltam, hogy vajon az a menekülő fácán, milyen fengsuj görbéket követ? Most ebben a pillanatban hogy éli meg a változás transzcendenciáját? Ahogy elnéztem a levadult kutyafalkát, nem igazán véltem bennük felfedezni holmi békességre hajlandóságot. Rögtön elg...

Nem a tízparancsolat paragrafusainak a nem betartása az ember bűne. Hanem az, hogy elfordult Istentől. Bár elhangzik, hogy kulturálisan keresztények vagyunk, de a szívünk mélyén befészkelte magát ama végzetes kétely, miszerint az öreg és bölcs Univerzum addig addig suvickolta a végtelent, hogy - nahát, ki gondolta volna - kipottyant belőle egy emberfajzat, ki aztán felfuvalkodottságában azt kezdte hinni, hogy ő az Univerzum ura. A magam invesztigációit elvégezvén és az életem során tapasztalt megannyi Istenközeli élmény alapján feltételezni, sőt, hinni merem, hogy van egy Lelkes Alkotója ennek az egész Világnak. Az anyag és a törvények intelligenciája is a Teremtőből fakadnak, melyeket nem egy misztikus energia mag, hanem az az Élő Lény, aki az Élet Igéjét hordozza. Jézusban kiderült, hogy nemcsak egy Teremtő teremtményei vagyunk, hanem társak a teremtésben. Dolgunk a Hit, hogy így van. Az Isteni minőség halandó emberi testet öltött, hogy bizonyságot tegyen erről és megmutatta magát a ...

Jött vala a karácsony estéje, az emberek otthonaikban az Úr jövetelét énekelvén, imádkozván, egy veszedelmes vírus rájuk telepede. Másnap összegyülekezének és mindenüket összeadák a közbe. Ment vala egy Attila nevezetű asztalosféle is, ki csarnokát a közbe adá vala. Lőn öröm és ünnep mindenki szívében. Másnap elmenének egy páran amaz Attila asztalosféle csarnokába, páran, kikben az asztalosság lelke motoszkált, korbácsoltatván az asztalosság angyala által, kik kínoztatva valának az asztalosság és szegénység lelke által, és valának szegények és nincstelenek. Amaz Attila kinyitá nekik egy ajtót és azt mondá: Íme ti elfáradtak, itt van a csarnokom többi, üres része, jertek és lakjatok nálam, csináljatok magatoknak zugot, ahol élhettek majd. És jövének az építő mesterek és csinálának zugot az asztalos lelkűeknek, közben az asztalosok csinálták vala az ajtókat, ablakokat, feleségeik meg élelmet főztek és a gyermekeket okították amaz Úr tanításaira. Attila mester megmutatta, hogy kell csinál...