Nem a tízparancsolat paragrafusainak a nem betartása az ember bűne. Hanem az, hogy elfordult Istentől.
Bár elhangzik, hogy kulturálisan keresztények vagyunk, de a szívünk mélyén befészkelte magát ama végzetes kétely, miszerint az öreg és bölcs Univerzum addig addig suvickolta a végtelent, hogy - nahát, ki gondolta volna - kipottyant belőle egy emberfajzat, ki aztán felfuvalkodottságában azt kezdte hinni, hogy ő az Univerzum ura.
A magam invesztigációit elvégezvén és az életem során tapasztalt megannyi Istenközeli élmény alapján feltételezni, sőt, hinni merem, hogy van egy Lelkes Alkotója ennek az egész Világnak. Az anyag és a törvények intelligenciája is a Teremtőből fakadnak, melyeket nem egy misztikus energia mag, hanem az az Élő Lény, aki az Élet Igéjét hordozza.
Jézusban kiderült, hogy nemcsak egy Teremtő teremtményei vagyunk, hanem társak a teremtésben. Dolgunk a Hit, hogy így van. Az Isteni minőség halandó emberi testet öltött, hogy bizonyságot tegyen erről és megmutatta magát a Dicsőséges, Mennyei Testben, hogy ne kételkedjünk Istenben, ne fantáziáljunk megfoghatatlan, számunkra elérhetetlen tudományok megértésében. Sőt, mindennél fontosabb -mint Jézus tanaiból kiderül- a felebaráti viszony ápolása.
A tízparancsolat csak mellékterméke az Istenben hívő embernek. Ha Istenre figyel, nagyjából olyan áldások fogják kísérni, hogy nem szükséges neki felebarátjának se szellemi, se lelki, se testi javára törni. Ez a Lélek ígérete. A tízparancsolat megmutatja az Istentelen útját: hazudik, csal, lop, öl, élete lelki és szellemi pokol, állapota: boldogtalan.
A nagy hibát az emberiség ott követi el, amikor elbódul az önjelölt „szentek”, a báránybőrbe bújt farkasok ál hegyi beszédeitől, melyek bár mézesek az ízlelésükben, kellemesharangosan csengenek a fülnek, valójában nincs semmi közük az Atya Istenségéhez. Ezt Jézus világosan felfedte előttünk, egyértelműsítette, hogy a formula roppant egyszerű: „Általam”. Csak hívsz, csak kopogsz, és Én ott vagyok. Nem kell hozzá kőből épített boltív. Megteszi a jászol, békés állatok társaságában!
Ez a Hívás hiányzik az emberiség részéről.
Így van Istentől elfordulva.
Tagadva keres értelmet, logikát, tudományt. Némi eszességre épített kutatásokból következtetni remél nagy értelmeket. Ősi matekból kombinációk tömkelegére talál és úgy gondolja útján van a megvilágosodásnak.
Az ami előtte van: Jézus, túl nevetségesnek, egyszerűnek, infantilisnek tűnik. Ennél biztosan sokkal bonyolultabb az élet! - mondja magában az egyébként őszinte kereső is.
Egészen biztos, hogy bonyolultabb! Csakhogy az nem az ember dolga!
Idejét múlta “vallás” Istenben hinni. Valóban az.
Isten nem vallás központja, nem törvények paragrafusai, nem egy fogcsikorgatva betartandó életmód spirituális ajándéka.
Isten a világ Ura, a Teremtő, aki bennünket teremtő társaknak nevez.
Bár nem értjük a Földi állapotunkat, a célunkat, honnan jöttünk, miért... a bizonyosságunk Jézusban megmutatja az irányt, hogy ne aggódjunk, Megfogható Valami felé megyünk, nem csak úgy általánosan vissza egy kozmikus lecsóba.
Hogy ezt nem tudjuk elfogadni, elhinni, ez a mi emberi fogyatékosságunk. Erre mondta Jézus, hogy az ember képtelen megváltani önmagát. Ezért kell a Megváltó. És mily csoda! Ennek a tudatlanságnak a terhe alól is megváltattunk, Jézusban arra a tudásra lelhetünk, mely bearanyozza létünk minden tisztázatlan kérdését. És van időnk, energiánk egymással foglalkozni.
Egymást boldogítani, egymást szolgálni a szolgálat isteni értelmében és nem a rabság vagy a skizofrénia értelmében.