A zűrös mindennapjainkban ott tündököl az igazi Változás, amelyet Jézus ígér nekünk: a fizikális Mennyország, ahol Isten nem egy transzcendens fogalom, hanem Valóság.
Azt mondja a keleti bölcsesség, hogy ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel, de addig is: "Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz."
Éppen a gyümölcsfáimat simogattam, és a madarak vitatkozó csiripelését hallgattam, a határon látom, amint hat vagy hét kutya eszeveszetten kerget egy alacsonyan repülő fácánt. Még az a kis kutya is kullogott a falka után, amelyiknek semmi esélye sem volt elkapni azt a fácán madarat. Ki tudja milyen reinkarnált bölcsesség vezérelte a futamját?
Ebben a Zen állapotban elgondoltam, hogy vajon az a menekülő fácán, milyen fengsuj görbéket követ? Most ebben a pillanatban hogy éli meg a változás transzcendenciáját?
Ahogy elnéztem a levadult kutyafalkát, nem igazán véltem bennük felfedezni holmi békességre hajlandóságot.
Rögtön elgondolkodtam, hogy mit kéne magamon elkövessek, hogy az ellenségem ne rohanjon utánam eszeveszetten? És mit kéne magamon alakítani, hogy ne érezzem a fenyegetettséget? Mert mit akarok én látni a világban? Hogy magyar embertársaim megelégszenek azzal, amijük van és nem kell nekik az is, ami az enyém. Az ellenségeim szerint ilyen változtatás csak egyféleképpen lehetséges: a könnyen kiprédálás érdekében legyek szíves alacsonyan repülni és önként átadni javaimat.
A földi létünkben a kutyák a fácánt akarják megváltoztatni. A levadult kutyák nem fognak változni!
A ragadozónak a "Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz," egyértelmű: Azt akarom látni a világban, hogy a másik java is az enyém.
És változtat: Megy és elveszi.
Mit tudok én, fácánként változtatni? Lőjem le az irigyemet? Meneküljek el? Miféle változtatás ez?
Korunk spirituális irányzataiban a buddhista zagyvaságok, a keresztény spekulációkkal karöltve és a mitológiai elemekkel fűszerezve társra találnak. Minél zavarosabb, misztikusabb valami, annál komolyabbnak, hitelesebbnek tűnik.
Állítják a kutyák, hogy az albérlet, a megélhetés, a bankrészletek nem az élet legfőbb kérdései. A lelki dolgok, a szellemi dolgok az élet legfőbb kérdései.
A tőzsde, a valuta ingadozás, a kamat, az uzsora, a zsarolás, a parancskiosztás, azok csak eszközök. A szentlélek bank csak eszköz. A nagy, spirituális messiások kezében fontos és nélkülözhetetlen szent eszközök. A fácánok, a kisemberek kezében ugyanezek az eszközök a Sátán szerszámai.
Add meg a császárnak azt ami állítólag őt illeti, és add meg az istennek, illetve a földi helytartóinak azt ami szerintük az “övék” és menj békével. És igazuk van. Új határidőig mehetsz békével. Mert ha nem adod meg mindenkinek ami jár, nem fogsz békével menni.
A zűrös mindennapjainkban ott tündököl az igazi Változás, amelyet Jézus ígér nekünk: a fizikális Mennyország, ahol Isten nem egy transzcendens fogalom, hanem Valóság.
Ott a vad kutyák nem tudnak változtatni semmit.
E földi létünkben a gonosz fenyegetettsége valóság, nem csupán transzcendencia. Ébernek kell lenni, ne áltassuk magunkat, hogy a gonosznak vannak jó szándékai.
A változás amit megtehetünk, hogy hitünk súlypontját nem e világ felé, hanem a mennyei világ felé hajtjuk.