Azaz: ki akar egész életében mint egy lajhár csak csüngeni egy fán?
Valamiért sokan - magamat is beleértve - arról ábrándozunk, hogy milyen szép és milyen jó az egyszerű élet. Van előttünk egy kép a tiszta szobáról, az egyszerű tiszta házban és ebben a képben benne vagyunk mi is tisztán, békében, önmagunkkal harmóniában.
Ez az ábránd az úgynevezett csődbe jutott kapitalizmus – amiről nem vagyok meggyőződve – de ráfogjuk a fáradtságunkat, és ez gerjeszti bennünk a minimális mozgásigényt, gondolván, hogy ha az ember kevesebbre gyűjt, több ideje van úgymond a lelki dolgaira. És itt jönnek mindig képbe a fehérbe, barnába vagy pirosba öltözött lebegő jelenségek, melyekről azt hisszük, hogy ők elérték az emberi boldogságot: nem vetnek, nem aratnak, mégsem görbül egyetlen hajaszáluk sem.
Ha az ember leül egy ilyen hófehér házban és pár perc erejéig csendben marad és szétnéz a szobákban, tíz perc alatt fel tudja leltározni az egész ház berendezését, cserepes virágait, képeit a falon, azt mondja magában, hogy valóban, minek is kell ennél több az ember életébe?
Én is megéltem ezt a katarzis mifélét, ahogy szeretik mondani ezek az élmény vadászok. Hogy valóban, milyen egyszerű a semmi. Asztalon biblia, alatta kétféle vezérfonal, a falakon imádkozó kéz, házi áldás, miatyánk s ezekhez hasonlók. Ez így első látásra felemelő, megnyugtató, elgondolkodtató. Leszűkített fizikai kényelem, több idő a lélekre.
Ez a katarzis nálam kábé tíz percig tartott. Aztán rámtört a pánik és a klausztrofóbia, szorongani kezdtem. Két éjszaka után egy ilyen puritán helyen a depresszió fizikai fájdalmakat generált bennem és egyre csak ettem és ettem. És közben eszembe jutott, hogy bárcsak otthon lennék, nem baj, hogy a kutyák leszarnak mindent, nem baj, hogy megint megnőtt a fű és a gaz, nem baj, hogy azt sem tudom mihez kezdjek a sok munkától, nem baj, hogy rossz az autóm,... más szavakkal élni akarok!
És fújja fel mindenki ezt az egyszerűséges hazugságot, mert ki akar egész életében mint egy lajhár csak csüngeni egy fán? És ki akar úgy élni, hogy egész nap azon gyönyörködjek, hogy mennyi mindent nem csinált meg?
Nem! Nem akarok egy puritán világot magam köré. Színeket, formákat akarok, mozgást, életet!
Jézus szerint az Atya a Teremtés után nem vonult vissza, hanem szüntelenül munkálkodik a világ megtartásán, az üdvösségen és az emberért, még szombaton is: