Ugrás a fő tartalomra

A Tékozló Úr

És mondá a Szentlélek az Úrnak:


-Menj a fiad után, nem látod, hogy bánatában dorbézol és direkt elhárdál minden örökségrészt, mert haragszik a vagyonra amit kiszámoltál neki? Nem látod, hogy miért kérte ki a részét? Mert az örökség része van közted és közte. Mert örökké csak a vagyonon keresztül nézed őt, örökké csak arra hergeled, hogy őrizze és gyarapítsa a vagyont. Hogy mit érez irántad, téged nem érdekel! Gyermeked inkább lemond a vagyonról, hamar elherdálja, hogy ne legyen köztetek semmi ami eltávolítson egymástól! Meglásd ha mindent elherdál, majd hazajön szegényen és be fog kérezkedni hozzád, akár disznópásztornak is, nem azért, mert nem lesz hova menjen máshova napszámosnak, hanem azért, mert közel akar kerülni hozzád. A gyermekeid epekednek a szereteted iránt és te mást sem csinálsz, te Világ Ura, mint rekcumozod, vadítod, úgymond felkészíted őket...mire is?

Elmegy a Földre helyetted, felfeszítteti magát, a sok tudatlan bunkótól, miután mindenét kiossza, Te rá sem nézel a keresztfára, merthogy szembeszállt Veled. Nem elég neked az a sok idióta marha a Földről, akik állítólag imádnak téged, de akik bármelyik pillanatban eladnak téged harminc ezüstért? Ne gondold, hogy bármelyik is felakasztaná magát megvilágosodás gyanánt, mint Júdás. Óh, nem, lejártak azok az idők, amikor a Júdások felakasszák magukat a lelkiismeret furdalás miatt.


Mondá a Szentlélek az Úrnak:


-Menj, hívd haza a gyermekedet, nem neked kéne haragudnod rá, hanem Te kéne szégyelld magad, hogy mindig a vagyon prizmáján nézed a teremtményeidet, hogy melyik mit csinál, nem azt nézed, hogy mit éreznek és mit akarnak? Mert mit akarnak? Hogy Veled lehessenek a Világ végezetéig, és azután is.

Nem látod, hogy gyermekedet nem érdekli a vagyon, amit kiosztottál neki? Szórja jobbra balra, hogy mihamarább a végére járjon. Menj és szóljál neki, hogy jöjjön haza! Jöjjön, mert rájöttél, hogy Te hibáztad el. Mondd meg neki, hogy Te hibáztad el, amikor végig azon aggódtál, hogy vajon ki örökli a Földet? Azt akartad, hogy aki majd örökli a Földet, annak egy kemény csávónak kell lennie, mert csak a kemény csávók képesek kamatoztatni az örökségeket.


Mondá a Szentlélek az Úrnak:


-Hová is gondoltál, amikor kiosztottad a tálentumokat fiaid közt? Tesztelted őket, mire képesek? Képes voltál megjutalmazni azt, aki uzsorán szerzett a kiosztott tálentumokkal még több tálentumokat? Nem látod, hogy az uzsorára kiadott tálentumokkal felvágták a Föld ereit, hogy kőolajat szívjanak ki belőle, mert mit gondoltál, miből lehet uzsora kamatot fizetni? Netán disznópásztorkodásból?

Képes voltál mindent elvenni attól, aki megtartotta a tálentumjaidat, mert rájött, hogy ha uzsorára kiadja, a Föld vizeit is elhajtják érte? Ő tudta, hogy Te milyen kegyetlen Úr vagy, aki egy eszméért képes vagy eltörölni és addig újjáteremteni mindent, amíg minden olyan tökéletes nem lesz, mint amint akarod.


És mondá a Szentlélek az Úrnak:


-Nem látod, hogy gyermekeid szeretnek Téged? Meddig gyakorlod rajtuk a hatalmadat? Egy életen át képesek feladni mindent: Érted, csakhogy megnyerjék a kedvedet, Te meg nem adsz nekik semmi jelet, csak nyomorúságra nyomorúságot, mintha valami tisztítószer lenne a tapasztalat. A gyermekeid nem akarnak Istenek lenni, hatalmas Világurak, csak szeretni akarnak Téged!

Te meg elfordulsz tőlük.


Meddig eteted a Fenevadat a gyermekeiddel? Mik a Te gyermekeid? Áldozati bárányok? Bamba őzek a farkasoknak eledelül? Menj a gyermeked után és kérd meg szépen jöjjön haza. Hagyja a francba a vagyont és jöjjön haza. Tedd le a Teremtő büszkeségedet és szépen hívd haza, amint a legundorítóbb kóborkutya is hazahívja fiókáit.


És mondá a Szentlélek Urának:


-Még Te sem hitted volna, hogy gyermekeid ennyire szeretnek, ugye? Lásd be, Neked is van még tanulnivalód!


(Megjegyzés ehhez az íráshoz.

Az aki felületesen keresi Istent és Országát, könnyen megbotránkozhat fenti írásomért.

A vallásos noir műfajt alkalmazva próbálok tükröt tartani az emberek viszonyulásához, ami a tékozló fiú példázatát illeti, ugyanis mindig negatív szereplőként van bemutatva, anélkül, hogy a helyzet mögé lássunk. A példázatban a gazda egy dúsgazdag ember, ami Jézus szemében eleve nem volt erény. Emberi szemmel ha egy gazdagságból kilép egy gyermek, önálló életet akarván élni, tékozlónak van cimkézve. Ezt a státust remélem árnyalni a fenti írásommal. Nem adok neki igazság értéket, de szerintem érdemes elgondolkodni ilyen nézőpontból is.)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Attila evangélioma

Jött vala a karácsony estéje, az emberek otthonaikban az Úr jövetelét énekelvén, imádkozván, egy veszedelmes vírus rájuk telepede. Másnap összegyülekezének és mindenüket összeadák a közbe. Ment vala egy Attila nevezetű asztalosféle is, ki csarnokát a közbe adá vala. Lőn öröm és ünnep mindenki szívében. Másnap elmenének egy páran amaz Attila asztalosféle csarnokába, páran, kikben az asztalosság lelke motoszkált, korbácsoltatván az asztalosság angyala által, kik kínoztatva valának az asztalosság és szegénység lelke által, és valának szegények és nincstelenek. Amaz Attila kinyitá nekik egy ajtót és azt mondá: Íme ti elfáradtak, itt van a csarnokom többi, üres része, jertek és lakjatok nálam, csináljatok magatoknak zugot, ahol élhettek majd. És jövének az építő mesterek és csinálának zugot az asztalos lelkűeknek, közben az asztalosok csinálták vala az ajtókat, ablakokat, feleségeik meg élelmet főztek és a gyermekeket okították amaz Úr tanításaira. Attila mester megmutatta, hogy kell csinál...

A természetfölötti változás

A zűrös mindennapjainkban ott tündököl az igazi Változás, amelyet Jézus ígér nekünk: a fizikális Mennyország, ahol Isten nem egy transzcendens fogalom, hanem Valóság. Azt mondja a keleti bölcsesség, hogy ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel, de addig is: "Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz." Éppen a gyümölcsfáimat simogattam, és a madarak vitatkozó csiripelését hallgattam, a határon látom, amint hat vagy hét kutya eszeveszetten kerget egy alacsonyan repülő fácánt. Még az a kis kutya is kullogott a falka után, amelyiknek semmi esélye sem volt elkapni azt a fácán madarat. Ki tudja milyen reinkarnált bölcsesség vezérelte a futamját?  Ebben a Zen állapotban elgondoltam, hogy vajon az a menekülő fácán, milyen fengsuj görbéket követ? Most ebben a pillanatban hogy éli meg a változás transzcendenciáját? Ahogy elnéztem a levadult kutyafalkát, nem igazán véltem bennük felfedezni holmi békességre hajlandóságot. Rögtön elg...

Kelj fel és járj!

Milyen szerencse, hogy a napok nem egyformák! Egy adott percben úgy éreztem magam, mint az a meztelenre vetkőztetett öregember, akinek a múltja tele van sikerekkel, megnyert harcokkal, talán híres orvos vagy művész, most viszont ott áll megalázva, nevetségesen összegörnyedve a hidegtől, egyértelműen halálra ítélve a gázkamra ajtaja előtt. Nincsenek nagy megnyert harcaim, hacsak a remény harcmezein szerzett sebek nem jelentenek valamit, mégis ez az elmúlás előtti érzés bizsereg végig rajtam. Hogy egy adott percen ennyit ér az egész. Egy banálisnak tűnő, nevetséges vacogás a halál előtt, mintha valaki azt mondaná, na öreg, most a halál kapuja előtt mit okoskodsz? Pedig nem is vacogok a halál előtt, nem is okoskodom. Bejön egyszer, tudom. Lehet ennek egy magyarázata. Mert így átgondolva az én gázkamrám ajtaján ez áll, hogy: „kamat”. Dolgozunk, gürcölünk, amennyit megadunk az vissza is gyűl, mert a kamatnak más elképzelései vannak az elért sikerekről és a megverekedett harcokról. Olyannak ...