Kezdetben Isten azzal a gondolattal teremtette az embert, hogy legyen a Földön hozzá hasonló lakó. „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra „ így mondja Isten.
Isten a dicsőségére teremtett minket, vagy a gyönyörűségére?
A családalapítás értelme és célja nem a családfő dicsőítésében keresendő.
A bensőségesebb szerelmi kapcsolat, és a szeretet az alapja a családnak, majd a gyermekben a szeretet igéjének a megtestesülése, ama gyönyörűség, mely az Isten képére jött a világra.
A félelem, az állandó gyötrődés, hogy vajon mit és hol rontottunk el a teremtőnkkel szemben, a szeretet jegyében értelmetlen.
Az ember önmagából kiinduló dicsőségre való törekvésében egy alibit találna abban, ha Isten kikérné magának a dicsőség előjogait.
Az ember szokta kikérni magának a dicsőséget, én soha nem éreztem, hogy Isten igényt tartott volna rá.
Mi Isten gyönyörűségére teremtettünk és minden vágya, hogy egymásban gyönyörködjünk.
Úgy nézzünk egymásra, mint Isten néz ránk, mint akik olyanok vagyunk mint Ő.