Ugrás a fő tartalomra

Elvi kérdések

Kép
Kézzel fogható az evidencia, hogy létezhet egy tökéletesen szimbiotikus léttér, mégis kételkedünk a Mennyország létezésében.

Észrevettem, hogy éjjel nőnek a zöldek. Reggelre mindig nagyobbak, mint este. És mintha nappal nem lenne növekedés, csak lubickolás az életben. Vajon a sötétség serkenti a növekedést?

A föld, a fény és a víz bőségében minden fejlődik, növekedik, virágzik, gyümölcsöt terem. Ez a kölcsönhatásos rendszer az élet, a jólét, a természet boldogsága. Dúskál az élet a jóban. Megszámolatlan termeli a bőséget.

Emberi szemmel hatalmas pazarlással él a természet. Csak szórja és szórja a jólétet. Szórhatja, mert napenergia, víz és föld van bőven. Nem szenvedve él a természet, hanem örömmel. Nem úgy megy munkába mint az ember: fogcsikorgatva, hanem örömmel. Mohón kapkodja az energiákat, hogy minél többet teremjen, nőjön. Megteszi a tőle tehető legjobbat.

Lám a természet mennyire hálás, minket embereket is éltetni akar. Az állatoknak is termelnek, nekünk is. Pláne ha még oda is figyelünk egy kicsit. Ha gondozzuk, ad nekünk búzát, kukoricát, paradicsomot, paprikát. Krumplit. Cseresznyét. Körtét. Nekünk dolgozik minden.

Ebben a világban a legboldogtalanabb és legtökéletlenebb élőlény, mégis az ember. Hiába neki napenergia, víz, föld, hiába a természet kincse, az embernek elvi kérdései vannak. És ezzel beárnyékolja a természetes jót. És eltaszítja magától a Mennyek országát.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Attila evangélioma

Jött vala a karácsony estéje, az emberek otthonaikban az Úr jövetelét énekelvén, imádkozván, egy veszedelmes vírus rájuk telepede. Másnap összegyülekezének és mindenüket összeadák a közbe. Ment vala egy Attila nevezetű asztalosféle is, ki csarnokát a közbe adá vala. Lőn öröm és ünnep mindenki szívében. Másnap elmenének egy páran amaz Attila asztalosféle csarnokába, páran, kikben az asztalosság lelke motoszkált, korbácsoltatván az asztalosság angyala által, kik kínoztatva valának az asztalosság és szegénység lelke által, és valának szegények és nincstelenek. Amaz Attila kinyitá nekik egy ajtót és azt mondá: Íme ti elfáradtak, itt van a csarnokom többi, üres része, jertek és lakjatok nálam, csináljatok magatoknak zugot, ahol élhettek majd. És jövének az építő mesterek és csinálának zugot az asztalos lelkűeknek, közben az asztalosok csinálták vala az ajtókat, ablakokat, feleségeik meg élelmet főztek és a gyermekeket okították amaz Úr tanításaira. Attila mester megmutatta, hogy kell csinál...
Végig olvasom

A természetfölötti változás

A zűrös mindennapjainkban ott tündököl az igazi Változás, amelyet Jézus ígér nekünk: a fizikális Mennyország, ahol Isten nem egy transzcendens fogalom, hanem Valóság. Azt mondja a keleti bölcsesség, hogy ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel, de addig is: "Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz." Éppen a gyümölcsfáimat simogattam, és a madarak vitatkozó csiripelését hallgattam, a határon látom, amint hat vagy hét kutya eszeveszetten kerget egy alacsonyan repülő fácánt. Még az a kis kutya is kullogott a falka után, amelyiknek semmi esélye sem volt elkapni azt a fácán madarat. Ki tudja milyen reinkarnált bölcsesség vezérelte a futamját?  Ebben a Zen állapotban elgondoltam, hogy vajon az a menekülő fácán, milyen fengsuj görbéket követ? Most ebben a pillanatban hogy éli meg a változás transzcendenciáját? Ahogy elnéztem a levadult kutyafalkát, nem igazán véltem bennük felfedezni holmi békességre hajlandóságot. Rögtön elg...
Végig olvasom

Kelj fel és járj!

Milyen szerencse, hogy a napok nem egyformák! Egy adott percben úgy éreztem magam, mint az a meztelenre vetkőztetett öregember, akinek a múltja tele van sikerekkel, megnyert harcokkal, talán híres orvos vagy művész, most viszont ott áll megalázva, nevetségesen összegörnyedve a hidegtől, egyértelműen halálra ítélve a gázkamra ajtaja előtt. Nincsenek nagy megnyert harcaim, hacsak a remény harcmezein szerzett sebek nem jelentenek valamit, mégis ez az elmúlás előtti érzés bizsereg végig rajtam. Hogy egy adott percen ennyit ér az egész. Egy banálisnak tűnő, nevetséges vacogás a halál előtt, mintha valaki azt mondaná, na öreg, most a halál kapuja előtt mit okoskodsz? Pedig nem is vacogok a halál előtt, nem is okoskodom. Bejön egyszer, tudom. Lehet ennek egy magyarázata. Mert így átgondolva az én gázkamrám ajtaján ez áll, hogy: „kamat”. Dolgozunk, gürcölünk, amennyit megadunk az vissza is gyűl, mert a kamatnak más elképzelései vannak az elért sikerekről és a megverekedett harcokról. Olyannak ...
Végig olvasom