Egy galamb mikor fog kibékülés végett leülni sörözni egyet Pufi kutyával? Egy őz, mikor fog leülni a farkassal egy sörre? Nincs az a galamb vagy őz, aki nem tekintené ostobaságnak annak a gondolatát, hogy Pufival vagy a farkassal le lehet ülni sörözni.
Azt hinné az ember, hogy a benne lévő megbékélés vágya ugyanúgy megvan a fáradhatatlan gonoszban is.
Ahányan jöttek hozzám és ez a Pufi odasomfordált, hízelgett és odatette a buksiját a kezükhöz, mindig mondtam, hogy semmi pénzért ne simogassák meg, mert egy alattomos kutya ez a Pufi: a harmadik simogatásnál belemar az ember kezébe. Legtöbben nem fogadták meg a tanácsomat, mondván: nem látod milyen cuki ez a kutya? Lehet, hogy cuki, alázatos a képe, de ismerem: egy alattomos, sunyi és mérges kutya. Úgy néz az emberre, mintha az egy nagy darab kolbász lenne.
Mikor pedig odakapott az újdonsült béketeremtő kezéhez, elcsodálkozott. Elkezdte elemezni, hogy vajon mit rontott el a közös relációjukban?
Mikor pedig odakapott az újdonsült béketeremtő kezéhez, elcsodálkozott. Elkezdte elemezni, hogy vajon mit rontott el a közös relációjukban?
A béketeremtők mindig itt csúsznak el, hogy annyit elemzik, hibáztatják önmagukat, amíg a másik fél elveszi mindenüket és felfalják mindenestől.
Arra nincs amit ellenvetni, ha valaki alázatos és örömkiáltással jön, hogy ki kell békülni, mert a gyűlölet nem vezet semmire. Amikor azt mondja, hogy gyűűűűlölet, akkor rám néz vádlón, hogy igen, igen rólad van szó, te aki gyűűűűlölöd az ellenségedet. Azt az ellenségedet, aki seperc alatt kirakna a házadból, elvenné mindenedet, bemocskolna a sárga földig, azt az embert te gyűűűlölöd és az bizony vétek és arról neked le kell mondanod.
Arra nincs amit ellenvetni, ha valaki alázatos és örömkiáltással jön, hogy ki kell békülni, mert a gyűlölet nem vezet semmire. Amikor azt mondja, hogy gyűűűűlölet, akkor rám néz vádlón, hogy igen, igen rólad van szó, te aki gyűűűűlölöd az ellenségedet. Azt az ellenségedet, aki seperc alatt kirakna a házadból, elvenné mindenedet, bemocskolna a sárga földig, azt az embert te gyűűűlölöd és az bizony vétek és arról neked le kell mondanod.
Mondhatnák, hogy a kibéküléses, megbéküléses gondolkodású emberek előbbre jutottak, mint én. Igen előbbre jutottak, mert szerintük a kibékülés és a megbékélés az egyenlő a nyalással s minden egyébbel, ami ehhez az életformához jár.
Kegyetlen harc az élet a fáradhatatlan és ötletekben kimeríthetetlen gonosszal. Olyan a gonosszal a harc, mint a hidroforos szifon vas redukciója: akkor lyukad ki amikor nem is számítod. Olyan mint az alattomos Pufi kutya, akkor harap meg, amikor nem is gondolod.
Hiba alábecsülni a gonoszt!
Hiba alábecsülni a gonoszt!
A Mi Atyánkban is írva vagyon: Kérjük az Atyát, hogy szabadítson meg a gonosztól, és bocsásson meg vétkeinkért, amint mi is megbocsátunk egymás vétkeiért.
Az aki nem látja be, hogy vétkezett ellenünk, nem kér bocsánatot, annak megbocsátani a legjobb szándékkal sem lehetséges.
Az aki nem látja be, hogy vétkezett ellenünk, nem kér bocsánatot, annak megbocsátani a legjobb szándékkal sem lehetséges.
Amíg az ember nem látja be vétkét, nem kér bocsánatot, azaz továbbra is tartja igazát, az ő szemében nem vétkes, elvárnia, hogy bárki megbocsásson neki, értelmetlen. Hogy valóban nem látja vétkét, csak az áldozatának a dühe botránkoztatja meg... sajnos ezzel sincs mit kezdeni.
A düh nem vezet semmire, az is igaz.
Ezért kérjük az Atyát, hogy szabadítson meg a gonosztól.