Fiatalabb koromban kérdeztem apámat, hogy van az, hogy vannak egyes templombajáró emberek, akik bár rendszeresen olvassák a Bibliát, mégis szemmel láthatóan gonoszak? A tetteik azt bizonyítják, hogy pimaszul gonosz emberek?
Hát az úgy van, mondta apám, hogy ítéletet olvasnak maguknak abból a Bibliából.
Hát én nem tudom, miféle ítéletet olvasnak ki maguknak az ilyen pimaszul gonosz emberek, de néha az az érzésem, hogy minél többet teszik, annál inkább gonoszabbak. Mintha rafinálódnának a gonoszságban.
Az idők múltával kezdtem megérteni ezt a dolgot. Hisz mind olyasmikkel van tele az írás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, szeresd a felebarátodat, szedd ki előbb a gerendát a saját szemedből, aztán a szálkát a másikéből, ha van két inged, az egyiket add a másiknak, Jézus a bűnösökért jött, nem az igazakért.
Mit mond magában a gonosz? Ezt a könyvet nekem találták ki. Szép dolog a kereszténység. Jó fej ez a Jézus.
A gonoszt hordozó, mit sem sejtő test engedelmeskedik, báránygúnyában, biblizálódott arckifejezéssel tanítja, számonkéri felebarátaitól az Írásban leírt paragrafusokat, szent ábrázattal, mint egy ma született bárány, mímelt aggódó pillantásaival lélekbemaróan ostorozza őket, mint akik nem tartják be a Bibliában leírtakat.
Ha felismerjük az ilyen ember igazi arcát, megfigyeljük amikor nem is sejti, talán a hideg kiráz a felismeréstől, hogy milyen gonosz emberrel van dolgunk.
Lehet egy embernek megtévesztő a mimikája, lexikális tudásban zseniális és karizmatikus, de a tetteiben megmutatkozik valójában ki is az!
A kérdés, hogy van bennünk Jézus által felvértezett erős lélek, hogy felismervén a gonosz lelket, ne higgyünk neki?
Mert ha nincs, nem vagyunk direkt Jézushoz kapcsolódva, a gonosznak mi vagyunk a megmunkálandó anyag, és neki kezében a Biblia a gyalu.
A gonosz gyalupadja.
Hát az úgy van, mondta apám, hogy ítéletet olvasnak maguknak abból a Bibliából.
Hát én nem tudom, miféle ítéletet olvasnak ki maguknak az ilyen pimaszul gonosz emberek, de néha az az érzésem, hogy minél többet teszik, annál inkább gonoszabbak. Mintha rafinálódnának a gonoszságban.
Az idők múltával kezdtem megérteni ezt a dolgot. Hisz mind olyasmikkel van tele az írás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, szeresd a felebarátodat, szedd ki előbb a gerendát a saját szemedből, aztán a szálkát a másikéből, ha van két inged, az egyiket add a másiknak, Jézus a bűnösökért jött, nem az igazakért.
Mit mond magában a gonosz? Ezt a könyvet nekem találták ki. Szép dolog a kereszténység. Jó fej ez a Jézus.
A gonoszt hordozó, mit sem sejtő test engedelmeskedik, báránygúnyában, biblizálódott arckifejezéssel tanítja, számonkéri felebarátaitól az Írásban leírt paragrafusokat, szent ábrázattal, mint egy ma született bárány, mímelt aggódó pillantásaival lélekbemaróan ostorozza őket, mint akik nem tartják be a Bibliában leírtakat.
Ha felismerjük az ilyen ember igazi arcát, megfigyeljük amikor nem is sejti, talán a hideg kiráz a felismeréstől, hogy milyen gonosz emberrel van dolgunk.
Lehet egy embernek megtévesztő a mimikája, lexikális tudásban zseniális és karizmatikus, de a tetteiben megmutatkozik valójában ki is az!
A kérdés, hogy van bennünk Jézus által felvértezett erős lélek, hogy felismervén a gonosz lelket, ne higgyünk neki?
Mert ha nincs, nem vagyunk direkt Jézushoz kapcsolódva, a gonosznak mi vagyunk a megmunkálandó anyag, és neki kezében a Biblia a gyalu.
A gonosz gyalupadja.
Valószínű, hogy cselekedetével ítéletet olvas magára, de addig is, amíg megbűnhődik, nekünk nem muszáj hinni neki...