Ugrás a fő tartalomra

A hiteles forrás

Annyi mindenen átmentem Jézussal a lelkemben, hogyha nem is létezne, akkor is belém van égve. Ha nincs, akkor is van bennem. Ha tagadom, akkor is él bennem. Mint egy emlék, ha tetszik, amitől nem tudok, nem akarok megszabadulni. Jézushoz láncolva élek.

Vitatkozunk eleget egymással, de tetszik, nem tetszik, egymástól nem tudunk elszakadni. Legyen ez bemagyarázás, nevelés, kész, bennem van. Nem egy vese, mit kivetsz, vagy vakbél, amit kivetsz, oszt kész. Sűrű realizmus, ahogy Woody Allen mondta.

Talán csak én hiszem Jézust annak, aki bennem lakozik? Netán valami belzebub féle lenne bennem és nekem Jézusnak mondja magát?


Állandóan keressük a világban a példaképet, az embert, akinek bejött Jézus. Aki lámpás, aki só az életben. És biza kesergünk, hogy nincs ez az ember sehol.

Az ember nem azt a Jézusos modellt keresi, akiben megtestesül Jézus Igéje, hanem azt, aki a Jézusi tanokat követve sikeres ember. Jómódban él, nagy családja van, úgymond nemzeti elkötelezettségei vannak, megbékélést hirdet az e világi és nem e világi intézményekkel, egy olyan alázatos lelkű, aki közben a kardot markolássza, tekintélyt sugároz, erős fizikuma, egészséges teste, brilliáns agya van, nem érhető tetten rajta a szénbányász letargiája, szó mi szó... van egy vonzó szexepillje.

Mert ki keresi egy alagsori lakásban élő szegény családban a Jézusi mintát? Senki! Még tán ragályos lehet!

Vagy abban az emberben, akinek életpályája kettétört, mert egyszer szíve szerint cselekedett? Mert komolyan vette Jézus mondását? Kit érdekel?

Abban az emberben, akit elhagynak a barátai, mert szánalmasan érzékeny dolgokkal foglalkozik, nem tud beolvadi a csapathangulatba? Kit érdekel az ilyen minta?

Abban, aki sosem tud semmilyen jó partiban maradni, mert nem tud más lenni, mint önmaga? Kit érdekel az ilyen mintakép?

Minek az olyan Jézus modell, mely csak nyomorúságba visz, valami állítólagos egyenes lelki tartásért? Csak rá kell nézni az ilyen emberre, semmilyen bizalmat nem kelt - gondoljuk gyomrunk émelygése közben.

Az a Jézus, aki kétezer éve azt mondta, hogy aki a legnagyobb akar lenni a Mennyországban az legyen a legkisebb, elment, hogy helyet készítsen nekünk a Mennyországban, többet nem jön vissza, hanem vár ránk.


Jézussal nagyon leegyszerűsödtek a dolgok, elég Ránézni, és megvan a követendő modell. Nincs hitelesebb forrás, vagy közvetítő.
A Jézusi Ige bennünk akkor válik mintává, amikor lehajolunk felebarátunkhoz.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Attila evangélioma

Jött vala a karácsony estéje, az emberek otthonaikban az Úr jövetelét énekelvén, imádkozván, egy veszedelmes vírus rájuk telepede. Másnap összegyülekezének és mindenüket összeadák a közbe. Ment vala egy Attila nevezetű asztalosféle is, ki csarnokát a közbe adá vala. Lőn öröm és ünnep mindenki szívében. Másnap elmenének egy páran amaz Attila asztalosféle csarnokába, páran, kikben az asztalosság lelke motoszkált, korbácsoltatván az asztalosság angyala által, kik kínoztatva valának az asztalosság és szegénység lelke által, és valának szegények és nincstelenek. Amaz Attila kinyitá nekik egy ajtót és azt mondá: Íme ti elfáradtak, itt van a csarnokom többi, üres része, jertek és lakjatok nálam, csináljatok magatoknak zugot, ahol élhettek majd. És jövének az építő mesterek és csinálának zugot az asztalos lelkűeknek, közben az asztalosok csinálták vala az ajtókat, ablakokat, feleségeik meg élelmet főztek és a gyermekeket okították amaz Úr tanításaira. Attila mester megmutatta, hogy kell csinál...

A természetfölötti változás

A zűrös mindennapjainkban ott tündököl az igazi Változás, amelyet Jézus ígér nekünk: a fizikális Mennyország, ahol Isten nem egy transzcendens fogalom, hanem Valóság. Azt mondja a keleti bölcsesség, hogy ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel, de addig is: "Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz." Éppen a gyümölcsfáimat simogattam, és a madarak vitatkozó csiripelését hallgattam, a határon látom, amint hat vagy hét kutya eszeveszetten kerget egy alacsonyan repülő fácánt. Még az a kis kutya is kullogott a falka után, amelyiknek semmi esélye sem volt elkapni azt a fácán madarat. Ki tudja milyen reinkarnált bölcsesség vezérelte a futamját?  Ebben a Zen állapotban elgondoltam, hogy vajon az a menekülő fácán, milyen fengsuj görbéket követ? Most ebben a pillanatban hogy éli meg a változás transzcendenciáját? Ahogy elnéztem a levadult kutyafalkát, nem igazán véltem bennük felfedezni holmi békességre hajlandóságot. Rögtön elg...

Kelj fel és járj!

Milyen szerencse, hogy a napok nem egyformák! Egy adott percben úgy éreztem magam, mint az a meztelenre vetkőztetett öregember, akinek a múltja tele van sikerekkel, megnyert harcokkal, talán híres orvos vagy művész, most viszont ott áll megalázva, nevetségesen összegörnyedve a hidegtől, egyértelműen halálra ítélve a gázkamra ajtaja előtt. Nincsenek nagy megnyert harcaim, hacsak a remény harcmezein szerzett sebek nem jelentenek valamit, mégis ez az elmúlás előtti érzés bizsereg végig rajtam. Hogy egy adott percen ennyit ér az egész. Egy banálisnak tűnő, nevetséges vacogás a halál előtt, mintha valaki azt mondaná, na öreg, most a halál kapuja előtt mit okoskodsz? Pedig nem is vacogok a halál előtt, nem is okoskodom. Bejön egyszer, tudom. Lehet ennek egy magyarázata. Mert így átgondolva az én gázkamrám ajtaján ez áll, hogy: „kamat”. Dolgozunk, gürcölünk, amennyit megadunk az vissza is gyűl, mert a kamatnak más elképzelései vannak az elért sikerekről és a megverekedett harcokról. Olyannak ...