Ha egy mondatban kéne leírjam milyen volt apámmal, akkor azt mondanám, hogy egymásnak reményei voltunk. És leszünk örökre.
Létünkkel egymást támogattuk. Elég volt minden nap egymást üdvözölni, még akkor is ha nem mindig mindenben értettünk egyet vagy nem voltunk mindig ugyanazon a hullámhosszon.
Apám hitte, amiről Jézus legtöbbet beszélt, hogy amint az én Atyám, úgy én is, másnak is csak azt kívánd, amit magadnak kívánsz, szeresd a felebarátodat.
Az emberiség a Jézusi szeretet fogalmát magáénak tekinti, de apám szerint a Jézusi szeretetet ember nem találhatta ki, kizárólag az Atya képes rá. Ezért nagyon fontosnak tartotta, hogy halála előtt végrendeletként hagyja ránk, hogy Jézust sose tagadjuk meg.
Apám olvasott ember volt. Nem mint én. Lárifári amatőr vagyok mellette. Nem létezik olyan szerzetes a világon, akiben annyira benne lenne Jézus, mint apámban volt. Vele kelt, vele feküdt. És ha valaki azt hinné, hogy ki tudja milyen szertartásos, vagy szent élete volt, hatalmasat tévedne. Apám sosem imádkozott. Ő volt az ima.
Apám olyan ember volt, aki átlátott minden emberi külsőségen, ott is felfedezte Istent, ahol senki nem látott semmit. És nem látta ott Istent, ahol mutatták a papok, püspökök meg egyéb vallások menedzserei.
Egy szabad ember volt az én apám, olyan példakép számomra, amit emberileg nem ajánlatos követni, ha az életben más terveid vannak, mint a szeretet, igazság, együttlét, azaz boldogság.
Egy ilyen ember mellett az évszakok szépek. Az eső, a hideg, a meleg is szép és kellemes volt apám mellett. Jól esett meghúzódni vele az árnyékba ha meleg volt, vagy kimenni a napra ha hideg volt. A nehézségek is könnyebbek voltak, ha azt mondta ne búsulj pasi, ez is csak egy megoldásra váró probléma. Az, Aki teremtett téged, nem ró rád nagyobb nehézséget, mint amit kibírsz. És mindig úgy volt. Igaza volt.
Nekem az apám Istene tetszik. Én az ő Istenét követem. Mert apámban láttam visszatükröződni az Isten arcát, és azt mondtam, ha ez az Isten, akkor oké, jöhet. És ezért van az, hogy látom a mások Istenképét és nagyon nem passzolnak a dolgok.
Én azt a Hatalmas Istent ismertem meg, nem holmi kisistent, akiknek más dolga sincs mint a bűnöket számlálgatni és nyavalyogni felettük.
Apám által megismertem az Alkotó Istent, és ha Jézus megígérte, hogy ha ti emberek tudtok jók lenni, akkor mennyire inkább az Atya, én elhiszem, hogy az Atya egy irtó nagyon jó Valaki, mert ha apám elesettségében is nagyon jó volt, akkor mennyire lehet jó maga az Atya?
Mindig felhányták neki, hogy de uram, hogy képzeli azt, hogy ne bűnhődjön az, aki egész életében dorbézolt és erkölcstelenül élt? Azt mondta nekik apám, hogy uram, ha a maga drága fia elesik, elzüllik, ugye elkeseredik? Mindent megtesz, hogy helyre jöjjön, ugye? Igen. Nos gondoljon bele, hogy egy nap hazatér és nem züllik tovább, belátja, hogy nem jól élt. Örvendeni fog neki, vagy elküldi a pokolba? Hát örvendeni fog neki. Na látja, majd az Atya is így fog örvendeni minden bűnösnek.
Jó jó, de a gyilkosok az más. Mondták apámnak. Miért? Kérdezte apám. Ha a fia gyilkolt, kivégezteti őt is? Nem az utolsó reményét is abba fekteti, hogy megkegyelmeznek neki? De.
De mégsem korrekt - toldották meg a hitetlenkedők. Gondoljon bele, szokta mondani apám, ott leszünk egy végtelen tökéletes állapotban a Mennyek országában, egy gyilkosnak mit jelent majd azzal a tudattal élni örökké, hogy gyilkolt? Nem gondolja, hogy elég büntetés ez? Kell még ehhez a pokol? Ha megtörténik az örök megsemmisítés, akkor mi lesz a tapasztalattal? Nem ezért van ez az életünk?
Ilyenkor nem tudtak mit kezdeni apámmal. Mint furcsaságot kezelték, aki tagadta a poklot, az utolsó leszámolást, a nagy feltámadást, az úgynevezett isteni igazságtételt.
Amikor az ember behunyja szemeit itt a Földön, -szokta mondani- rögtön megtörténik a dicsőséges testben való feltámadás. Nincs a lelkek raktára, ahol várják az Armageddont, vagy a világvégét. Azért szokta mondani, hogy még ma élhetsz a mennyek országában ha akarsz.
Azért hagyta ránk az Élet legnagyobb örökségét, hogy Jézust sose tagadjuk meg, mert nincs Rajta kívül más Út.
És ebben is, mint minden másban, az élet úgy hozta a bizonyságokat, hogy igazat kellett adjak apámnak.