Réz és bronz megváltó

Mese az elhidegült emberekről

Egyszercsak Isten igen elszomorodott vala.

Szétnézett az emberek közt a Földön, és amit ott látott, minden képzeletét felülmúlta. Nem akarta hangosan mondani, de magában igen megbáná, hogy teremtette az embert.
Összehívta angyalait egy tanakodásra, hogy akkor most hogyan tovább? Összevetvén az egymás tapasztalatait, mindnyájan egy és ugyanarra a következtetésre jutottak, hogy az ember reménytelen.

- Közéjük mentem, lettem velük egy, hogy megmutassam általam a romolhatatlanság és a dicsőséges állapotot, - így Jézus.

Az angyalok is egyenként sorolták azt a sok jelet, sok jelenést, csudát, amit megjelentettek az embereknek és igen szomorúan foglalák össze a lényeget, hogy az emberrel minél többet törődnek, az ember annál inkább válik gonosszá, és méginkább cinikussá: csúfolódik az Élettel.

- Az emberiség új megváltóra áhítozik, én nem jelentek nekik immár semmit, szerelmemet megunták, törődésemből elegük van, olyan állapotokról álmodozik az ember, ami a mi dicsőséges fantáziánkat túlszárnyalja, - így Jézus.
És mondá Jézus: - A tanítványok fejébe szállt a dicsőség, azt hiszik ők már egyek velünk, sőt, dicsőbbnek hiszik állapotukat a miénknél, romlandóságuk ezennel nemcsak a testüké, hanem a lelkük is elkezdett lerohadni istenes mivoltjukról. Én azt hittem, hogy képesek vagyunk együtt felfedezni az Életet. Átélni a Szeretet érzést. De azt látom, hogy az Ember a Földre akarja helyezni véglegesen életét, az anyagban látja értelmét és nem akar tudomást szerezni valós állapotáról. Az ember letagadja, hogy mi vagyunk a teremtői, - így Jézus.

- Nem kell a Földre több jel, - így az egyik angyal - csökkentsük a Lelket!

- Igen, - mondá Jézus - jobb lesz a sötétséget tombolni hagyni. Még legalább ezer földi évig. Ezentúl is az emberek közt leszünk, de más állapotban!

- Süketek és némák leszünk. - mondá a trombitás angyal.

- Bénák és dologtalanok leszünk. - mondá a munkás angyal.

- Együgyűek és kilátástalanok leszünk. - így az okosság angyala.

És minden angyal ilyenformán fogalmazta meg, hogyan akar jelen lenni az ember életében.

- Elbújunk ilyen mód az emberek elől, - zárá eszmecseréjét Jézus.

És úgy lőn.

Az emberek észre sem vették, hogy nincs több csuda a világban, annyira cinikusan élék anyagi világukat. Kényeskedve új réz és bronz megváltót öntettek kő formákba és azokba sok bölcseletet is öntettek, mondván:

- Ideje új istent faragni! A régi elfakult! Unalmas!

Egyszercsak megjelenik a Jézus csoport üzenőfalán egy angyal üzenete, éspediglen így:
- Egy asztalos sűrűn figyelget engem, pedig egy igazán együgyű, buta, toprongyos kislány képében vagyok itt, hihetetlen... de azt hiszem kiszúrt engem ez az asztalos...