Elengedhetetlen a Biblia olvasása?

Bizonyára jó lenne újra olvasni a Bibliát. Átrágtam magam rajta, de igaz annak már több éve. Közben elvilágiasodtam, eltávolodtam emberileg mondva az írásoktól. Látván, hogy a Bibliát megannyi vallás mennyiféleképpen értelmez, kiemelve részeket gyakorolva valamiféle istentiszteletet, elbátortalanodtam attól, hogy a részletekben megértsem az Isteni igazságot és valóságot.

Illik egy igazság keresőnek elolvasni a Bibliát a hegyitől a farkáig, bár egy-két igevers is bőven elég, hogy életünk boldog legyen és ne boldogtalan, függetlenül attól, hogy mi lesz halálunk után, éspedig az, hogy ne kívánd másnak, amit magadnak sem kívánsz, vagy bensőségesebben fogalmazva, szeresd a felebarátodat, mint te magadat.

Minden ami e köré van csavarva és hosszasan, unalmasan, történelmi adatokkal fűszerezve van, az mind az intézményesítés alátámasztása, hogy noha jött ez a Jézus és három nap alatt lebontotta a templomot, de azért templomokra szükség van továbbra is, bármit beszélt ez a Jézus.

Amint így ez járt a fejemben, hogy jó lenne azért még egyszer belekukkintani abba a Bibliába, hogy hallám mit mond nekem ma, azon is agyaltam, hogy akkor melyiket vegyem kézbe? Azt mondtam magamban, hogy ha nekifogok, akkor a Károli -féle eredeti hasonmás kiadását kéne olvassam, több okból kifolyólag.

Az egyik nyomós ok az, hogy rémesen drága volt, amikor megvettem, félhavi élelmezésünk árán vettem meg, ne menjen kárba, ha már megvettem. A másik ok, hogy régi magyarsággal van írva és be szeretnék látni az ötszáz évvel ezelőtti világnézetbe. A harmadik ok meg az lenne, hogy mikor ilyen kulcs kérdésekben belenéztem az ötszáz éves fogalmazásba, sok dolgot jobban megértettem, mintha a mai Biblia fordításokat lapoznám.

Idáig a gondolat, hogy akkor én elkezdeném olvasni megint a Bibliát, abban reménykedve, hogy a szerzett tapasztalatokkal összevetve, mond e nekem valami újat?

Azon is elgondolkodtam, hogy nem e azért szeretném újraolvasni, mert bánt a lelkiismeret, hogy belegabalyodtam a világi dolgokba és eltávolodtam a Biblia szellemiségétől? Vagy előjött most nekem egy ilyen egzotikus frusztráltság, hogyha túl a kapuzárási pánikon nem vettem új piros kocsit, akkor legalább ne kárhozzak el?

Ugye az szép, ha egy gyermeket olvasni látunk, azt mondjuk de szép, nézd hisz olvas, nem számítózik. De az már senkit nem érdekel, hogy mit olvas ki magának a gyerek abból a könyvből. Hogy van e benne öröm, ugyanazt olvassa, amit lát, hall, tapasztal? Mert manapság köztudottan az ember az élvezetekre hajt, megélni a dolgokat, nemcsak filózni. Olvasni az életről, szépeket kiolvasni egy könyvből, mennyire életszerű?

Olyan lenne ez az én Bibliaolvasási elképzelésem, mintha a hagymák minden tavasszal elkezdenék újra és újra filózni, hogy nem lenne jobb mégis magból és nem hagymából kikelni? Mit mondana egyik hagyma a másiknak? Én azon vagyok, hogy tigriscsíkos tulipánokat hajtsak, te meg azon filózol, hogy honnan eredtünk? Meghogy miért vagyunk? Nem azért, hogy tigriscsíkos tulipánokat hajtsunk?

Elolvastam a Károli megjegyzését a Mózes első könyvéhez. Érdekes, mert két alcím féleséget inventált oda, nevezetesen az egyik alcím arról szól: „ Ez Elsö Könyvben Mozes megiria ez Világnac és ez Világon az Anya Szent Egyháznac Kezdetit, Neuekedését, Tudományát, és Isteni Szolgalattyát.” azaz nekem mindjárt feltűnt ez, hogy óvva int mindenféle más hozzáállástól, miszerint valaki megkérdőjelezné, hogy ami ebben a könyvben foglaltatik nem kizárólag ama anyaszentegyház jogos tulajdona és érdeme lenne. Egy plagizált szerzői jogot revendikálva ezúton.

A másik alcím pedig arról szólna, hogy ez a teremtés könyve arról szól, hogy a Világot Isten hat nap alatt teremtette, nem csak úgy magától lett, nem állatból eredtünk és minden azért lett, idézem: „Hogy a Teremtésnec czelekedete, lenne az Istennec öröcke valo Voltánac, hatalmasságánac, és böltseségénec tüköre” Így, röviden és velősen, ha valaki ezt netán megkérdőjelezné.

Nem szeretem olvasni az előszavakat, az utóiratokat, mert azok noha summázni igyekeznek a rengeteg oldalon leírt, részletekre bontott lényeget, legtöbbször borzasztóan elrontják az élet ízét. Elmarad a Szent lélek élménye.

Lehet, hogy Károlinak jó volt a szándéka, igaz a Biblia első oldalain arról áradozik, ilyen mega előszó címen, hogy milyen nemes dolog, hogy ezek a grófok s uraságok finanszírozták ezt a fordítást és nyomtatást, hogy végre magyar nyelven is megjelenjen az Írás, de a többi hozzászólás felesleges aggodalom, az a fajta féltés, mint amikor az ember már beteg a félelemtől, hogy nehogy valamit elvétsen.

Elnézem neki ezt, habár ha belegondolok, hogy a Világ kezdete óta mennyi előszót biggyesztettek oda az Isten s Világának a történetéhez, az emberben talán jogos a kételkedés. Hogy nincs e túlreagálva a dolog?

Miután találkozott az ember Jézussal az Életben, nem biztos, hogy a Bibliában való elmélyülés az útja a gyümölcsöző kapcsolathoz. A Biblia egy nagyon komplex történelmi adatkönyv, nem kétséges, hogy át van itatva a Szentlélektől, mint ahogy az élet minden ága-boga át van itatva, de óvatosan kell olvasni és értelmezni, mert rengeteg a félrebeszélő irányzat. Könnyen technikai téveszmében találja magát az ember. Felesleges borzalom.

Egy kapcsolatot nem folyton analizálni, feszegetni kell, hanem gyakorolni. Bízni kell abban az ígéretben, hogy ha hívjuk Jézust, ő válaszol. Ehhez csupán egy őszinte hívás kell és megtapasztalja az ember a Lelkes választ. Erre kell ráhangolódni, nem a több ezer éves tudomány megértésére.

Azért jött Jézus személyesen, hogy ezt a jó hírt elmondja nekünk. Kegyelmi időket élünk. Jézus vár minket a Mennyországban. A többi, hogy miért vagyunk itt a Földön, mi a cél, majd megértjük.

Megmondta: ne féljünk a haláltól, megváltott minket!

Nekem ez bőven elég.