Ugrás a fő tartalomra

Ékesíthető Föld

Az Föld pedig vala ékességnélkül való és puszta. És setétség vala az mélségnec szinén, és az WrnacLelke táplállya vala az vizeket.”

A modernesített Károli változat azt mondja, hogy: „ A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett”.

Károli eredeti nyelvezetében ott van az egészséges magyar humor és élet. Nem azt mondta, hogy ez a kisbetűs földecske kietlen volt, hanem a nagybetűs Föld ékesség nélkül volt. Van azért benne különbség. Mert a modernebb változat mintha bagatellizálná életünk helyszínét: á csak egy pocsolya ez a föld, az istennek egy kis grundja, ahol lejátsza a maga kis, többszintű stratégia játékait. Mi meg benne a sakktábla kis parasztjaival és uraival.

Ha az ember nem találkozik Károli eredeti szavaival, talán nem érzi a különbséget, de ha az ember találkozik Károli eredeti szavaival, akkor az árnyalat különbségek megváltoztatják az ember optikáját.

Mert ugye másképpen hangzik egy ékesség nélküli hely, szóval a hely irtó jó gyerekek, ez maga a nagybetűs Föld, hogy nincs még kicicomázva, az egy dolog, de van benne potenciál, ki lehet ékesíteni! Az élet csak most fog elkezdődni!
Egy kietlen föld lehangoló, pláne ha puszta is, de nem baj ha puszta és ékesség nélküli, ha arra biztat, hogy ki lehet ékesíteni.

A modern verzió csak szárazon közli: kietlen és puszta vala. Mintha nem lehetne ékesíteni a továbbiakban.


És az sem mindegy, hogy a vizek felett az Úr Lelke lebeg, vagy táplálja azokat! Mert ha csak lebeg a Lelke a vizek felett, olyan, mintha egy guru egy szőnyegen Zenkodna studérolva a mindenséget. Károli talán nem véletlenül fogalmazta úgy, hogy az Úr Lelke táplálja a vizeket. Ennek több gyakorlati értelme van.

A multinacionális cégeken átszűrődve a moralitás alapja a feltétlen engedelmesség. A vallások célja is egy baromizált, engedelmes, félős embertípus legyártása, amely félelemből törvényeket tart be. Többet beszélnek az ítélő, büntető, szigorú feltételekhez kötött békére, megbocsátásra hajlandó istenről, kevesebbet a szerető, a megbocsátó, a minket váró Istenről.
A Bibliát eképpen az idők folyamán agyon csíszolták, az ilyen finom hangolásokat elcsavarták, hogy a kereső emberfia még véletlenül se találkozzon a humoros, gáláns, nagyvonalú Istennel, akinek nem a bűntetés a szándéka, hanem a közös Teremtés és Élet.
Jézus erre hív minket, hogy ékesítsünk, ne a kietlen pusztaságon szomorkodjunk, féltéglával verve mellünket, hogy képtelenek vagyunk a tisztaságra.

Meg vagytok váltva! Ne aggódjatok! Mondá Jézus több ízben is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Attila evangélioma

Jött vala a karácsony estéje, az emberek otthonaikban az Úr jövetelét énekelvén, imádkozván, egy veszedelmes vírus rájuk telepede. Másnap összegyülekezének és mindenüket összeadák a közbe. Ment vala egy Attila nevezetű asztalosféle is, ki csarnokát a közbe adá vala. Lőn öröm és ünnep mindenki szívében. Másnap elmenének egy páran amaz Attila asztalosféle csarnokába, páran, kikben az asztalosság lelke motoszkált, korbácsoltatván az asztalosság angyala által, kik kínoztatva valának az asztalosság és szegénység lelke által, és valának szegények és nincstelenek. Amaz Attila kinyitá nekik egy ajtót és azt mondá: Íme ti elfáradtak, itt van a csarnokom többi, üres része, jertek és lakjatok nálam, csináljatok magatoknak zugot, ahol élhettek majd. És jövének az építő mesterek és csinálának zugot az asztalos lelkűeknek, közben az asztalosok csinálták vala az ajtókat, ablakokat, feleségeik meg élelmet főztek és a gyermekeket okították amaz Úr tanításaira. Attila mester megmutatta, hogy kell csinál...

A természetfölötti változás

A zűrös mindennapjainkban ott tündököl az igazi Változás, amelyet Jézus ígér nekünk: a fizikális Mennyország, ahol Isten nem egy transzcendens fogalom, hanem Valóság. Azt mondja a keleti bölcsesség, hogy ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel, de addig is: "Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz." Éppen a gyümölcsfáimat simogattam, és a madarak vitatkozó csiripelését hallgattam, a határon látom, amint hat vagy hét kutya eszeveszetten kerget egy alacsonyan repülő fácánt. Még az a kis kutya is kullogott a falka után, amelyiknek semmi esélye sem volt elkapni azt a fácán madarat. Ki tudja milyen reinkarnált bölcsesség vezérelte a futamját?  Ebben a Zen állapotban elgondoltam, hogy vajon az a menekülő fácán, milyen fengsuj görbéket követ? Most ebben a pillanatban hogy éli meg a változás transzcendenciáját? Ahogy elnéztem a levadult kutyafalkát, nem igazán véltem bennük felfedezni holmi békességre hajlandóságot. Rögtön elg...

Kelj fel és járj!

Milyen szerencse, hogy a napok nem egyformák! Egy adott percben úgy éreztem magam, mint az a meztelenre vetkőztetett öregember, akinek a múltja tele van sikerekkel, megnyert harcokkal, talán híres orvos vagy művész, most viszont ott áll megalázva, nevetségesen összegörnyedve a hidegtől, egyértelműen halálra ítélve a gázkamra ajtaja előtt. Nincsenek nagy megnyert harcaim, hacsak a remény harcmezein szerzett sebek nem jelentenek valamit, mégis ez az elmúlás előtti érzés bizsereg végig rajtam. Hogy egy adott percen ennyit ér az egész. Egy banálisnak tűnő, nevetséges vacogás a halál előtt, mintha valaki azt mondaná, na öreg, most a halál kapuja előtt mit okoskodsz? Pedig nem is vacogok a halál előtt, nem is okoskodom. Bejön egyszer, tudom. Lehet ennek egy magyarázata. Mert így átgondolva az én gázkamrám ajtaján ez áll, hogy: „kamat”. Dolgozunk, gürcölünk, amennyit megadunk az vissza is gyűl, mert a kamatnak más elképzelései vannak az elért sikerekről és a megverekedett harcokról. Olyannak ...