Egyesek milyen könnyen felveszik a papsági salopétát, és azt hiszik valami természetfölötti erőtől hajtva szegezhetik az embereknek a kérdéseiket, mint például a szokásos hangnemben: "te ma mit csinálsz annak érdekében, hogy..." és ide be lehet tenni Istent, vagy Földanyát, vagy magamaga személyét a gyalázatban élő gyaurnak.
Ha pedig a szerencsétlen, akinek a kérdés van szegezve valamit ellenkezne, netán átlátna a házaló ügynök kétfilléres lelkiismeret gerjesztő módszerén és ezt szóvá tenné, önfelkent papunk erre azzal szúrná vissza méreggel, hogy: "Te tudod!"
Tegyük fel az emberek idióták és ilyen nyelven kell hozzájuk beszélni, mert megszokták a média infantilis nyelvét és megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségét.. De kérdem én, hol van ebben a szeretettel való közeledés, az irgalmasság, a felemelés?
Jaj nekünk. Ha már a tanítást is pszichológiai trükkökkel akarják belénk sulykolni...