Mondta a tizenkét éves fiam, hogy térjünk csak vissza egy kicsit ehhez az Istenhez.
Térjünk. Mondtam neki. Magamban már gondoltam is, na ez is kezdi. Ilyen fiatalon az Istennel bajlódik ez is.
Mondja a fiam, hogy az nem lehet, hogy az Isten nem látta előre, hogy az egyik angyal meg fog bukni. És ha ezt Ő előre látta, azt jelenti, hogy tudatosan teremtette a gonoszt. És akkor nem Ő a fő hibás? Mert ki teremt szánt szándékkal gonoszt? És miért teremt egy Jó gonoszt? Mit akar ezzel elérni?
Ezeken a dolgokon én is gondolkoztam, mondtam a fiamnak.
És mire jutottál? Kérdi.
Semmire. Mondom.
Ki adhat erre választ? Kérdi.
Talán az idő, mondtam elgondolkodva.
Tizenkét év elteltével újraolvasva ezt a jelenetet, megpróbálok egy válaszfélét kicsikarni magamból.
Egy válasz lehet az is, hogy a teremtett világ megkérdőjelezte Isten politikai korrektségét, hogy miért teremtett cserép fazekat és miért nem inox fazekat egyenesen? A cserépfazék repedéseit számlálgatván kérdőre vonta Istent, ha inoxfazék lett volna elsőre, jobb élete volna és nem kérné senki számon rajta, hogy miért tört el olyan hamar.
A mennyben a fazék valószínű cserépből volt és kért magának lehetőséget arra, hogy inox legyen, mondván, ha inoxként létezne, jobb lenne mindenkinek.
Isten, hogy legyen meg a szabad választás politikai korrekt, megteremtette ezt a Földet, mondván: rendezzük ezt is el felebarátaim. Legyen: szülessél meg inoxfazéknak és lásd mire mész vele, de amíg ez a procedúra zajlik, nem a mennyet szolgálod, hanem csak közvetve a földi életeden keresztül, a felebarátaidon keresztül, legyél önmagad, teljesüljenek vágyaid. Ki tudja, lehet igazad van.
Inox testben a cseréplélek olyan életformában találta magát, ahol minden fazék titánfazék szeretne lenni, és emiatt vonják felelősségre Istent, hogy ha tudta, hogy az inox sem örökéletű, miért nem titánból alkotta őket?
Úgy néz ki egy örök vitában és elégedetlenségben leledzik a teremtett világ.
Ez persze csak erőltetett spekuláció részemről. Az igazság az, hogy túl sokat nem gondolkodtam ezen az életemben, mint ahogyan nem sokat elemzem azt sem, hogy ha valakit szeretek, akkor miért szeretem. Ha valakit szeretek, az olyan mélyről jön nekem, hogy nem rontom el az ünnepet a felesleges vizsgálatokkal. Szeretem és megteszek mindent érte. Nekem Jézus által lett világos, hogy jó a megközelítésem.
Ő azt mondta nekünk, hogy bízzunk benne, nem veszejt el bennünket. Helyet készít nekünk a Mennyben és vár minket.
Mondhatjuk, hogy ha Isten viszi a Mennybe azt akit akar, akkor hol itt a szabad választás? Jézus gálánsan azt mondta, hogy bizony mondom, még ma velem lehetsz a Mennyországban. Kövess Engem és Velem leszel a Mennyországban!
Választhatjuk Jézust. Van választási lehetőség.
Talán a hit ajándékával világos számomra, hogy egy égi állapotból jöttünk a Földre szabad akaratból, valamit megélni, bizonyítani, tökéletesíteni, valamivel gazdagodván visszatérjünk eredeti állapotunkba. A technikai részletek annyira nem érdekelnek engem. Elég nekem a romolhatatlanság gondolata, ígérete. A szeretet végtelen kilátása, a kecsegtető viszontszeretés gondolata bőven elég izgalom számomra, hogy akarjam azt az életmódot.
Az ember életében csupán azt kell tisztázza magában, hogy Isten, Jézus az életében mit jelent? Kulturális, vallásos árnyalat, vagy olyan megélések sorozata, mely bensőséges kapcsolatra utal?
Hajszálon múlik, vékony jégen táncol a bizonyosság, hogy mely valóságban él az ember?
A tagadás bezárja a szívet. A nyitott szív megleli a való igazságot.
Ha a szív megnyílik és egy repedésen beszakadhat a fény, betölti aranyfénnyel és örök táplálékra lel a lélek. Felismeri az alapállapotot, vagy ahogy nevezzük: a gyári állapotot, a teremtett formát. És amint egyre jobban megnyílik a szív, egyre több beavatásban lesz része.
Gondolom ez az értelmes, kézzelfogható válasz arra, hogy miért engedte Isten megbukni az angyalait, hogy a szabad akarat kérdését tisztázzák le magukban az angyalok. Ennek technikai árnyalata engem személyesen nem izgat annyira, mert úgy érzem, hogy cserépfazék dilemmámat feldolgoztam, és bármilyen fazék minőségben ott akarok lenni, ahol a Szeretet örök és végtelen.
Térjünk. Mondtam neki. Magamban már gondoltam is, na ez is kezdi. Ilyen fiatalon az Istennel bajlódik ez is.
Mondja a fiam, hogy az nem lehet, hogy az Isten nem látta előre, hogy az egyik angyal meg fog bukni. És ha ezt Ő előre látta, azt jelenti, hogy tudatosan teremtette a gonoszt. És akkor nem Ő a fő hibás? Mert ki teremt szánt szándékkal gonoszt? És miért teremt egy Jó gonoszt? Mit akar ezzel elérni?
Ezeken a dolgokon én is gondolkoztam, mondtam a fiamnak.
És mire jutottál? Kérdi.
Semmire. Mondom.
Ki adhat erre választ? Kérdi.
Talán az idő, mondtam elgondolkodva.
Tizenkét év elteltével újraolvasva ezt a jelenetet, megpróbálok egy válaszfélét kicsikarni magamból.
Egy válasz lehet az is, hogy a teremtett világ megkérdőjelezte Isten politikai korrektségét, hogy miért teremtett cserép fazekat és miért nem inox fazekat egyenesen? A cserépfazék repedéseit számlálgatván kérdőre vonta Istent, ha inoxfazék lett volna elsőre, jobb élete volna és nem kérné senki számon rajta, hogy miért tört el olyan hamar.
A mennyben a fazék valószínű cserépből volt és kért magának lehetőséget arra, hogy inox legyen, mondván, ha inoxként létezne, jobb lenne mindenkinek.
Isten, hogy legyen meg a szabad választás politikai korrekt, megteremtette ezt a Földet, mondván: rendezzük ezt is el felebarátaim. Legyen: szülessél meg inoxfazéknak és lásd mire mész vele, de amíg ez a procedúra zajlik, nem a mennyet szolgálod, hanem csak közvetve a földi életeden keresztül, a felebarátaidon keresztül, legyél önmagad, teljesüljenek vágyaid. Ki tudja, lehet igazad van.
Inox testben a cseréplélek olyan életformában találta magát, ahol minden fazék titánfazék szeretne lenni, és emiatt vonják felelősségre Istent, hogy ha tudta, hogy az inox sem örökéletű, miért nem titánból alkotta őket?
Úgy néz ki egy örök vitában és elégedetlenségben leledzik a teremtett világ.
Ez persze csak erőltetett spekuláció részemről. Az igazság az, hogy túl sokat nem gondolkodtam ezen az életemben, mint ahogyan nem sokat elemzem azt sem, hogy ha valakit szeretek, akkor miért szeretem. Ha valakit szeretek, az olyan mélyről jön nekem, hogy nem rontom el az ünnepet a felesleges vizsgálatokkal. Szeretem és megteszek mindent érte. Nekem Jézus által lett világos, hogy jó a megközelítésem.
Ő azt mondta nekünk, hogy bízzunk benne, nem veszejt el bennünket. Helyet készít nekünk a Mennyben és vár minket.
Mondhatjuk, hogy ha Isten viszi a Mennybe azt akit akar, akkor hol itt a szabad választás? Jézus gálánsan azt mondta, hogy bizony mondom, még ma velem lehetsz a Mennyországban. Kövess Engem és Velem leszel a Mennyországban!
Választhatjuk Jézust. Van választási lehetőség.
Talán a hit ajándékával világos számomra, hogy egy égi állapotból jöttünk a Földre szabad akaratból, valamit megélni, bizonyítani, tökéletesíteni, valamivel gazdagodván visszatérjünk eredeti állapotunkba. A technikai részletek annyira nem érdekelnek engem. Elég nekem a romolhatatlanság gondolata, ígérete. A szeretet végtelen kilátása, a kecsegtető viszontszeretés gondolata bőven elég izgalom számomra, hogy akarjam azt az életmódot.
Az ember életében csupán azt kell tisztázza magában, hogy Isten, Jézus az életében mit jelent? Kulturális, vallásos árnyalat, vagy olyan megélések sorozata, mely bensőséges kapcsolatra utal?
Hajszálon múlik, vékony jégen táncol a bizonyosság, hogy mely valóságban él az ember?
A tagadás bezárja a szívet. A nyitott szív megleli a való igazságot.
Ha a szív megnyílik és egy repedésen beszakadhat a fény, betölti aranyfénnyel és örök táplálékra lel a lélek. Felismeri az alapállapotot, vagy ahogy nevezzük: a gyári állapotot, a teremtett formát. És amint egyre jobban megnyílik a szív, egyre több beavatásban lesz része.
Gondolom ez az értelmes, kézzelfogható válasz arra, hogy miért engedte Isten megbukni az angyalait, hogy a szabad akarat kérdését tisztázzák le magukban az angyalok. Ennek technikai árnyalata engem személyesen nem izgat annyira, mert úgy érzem, hogy cserépfazék dilemmámat feldolgoztam, és bármilyen fazék minőségben ott akarok lenni, ahol a Szeretet örök és végtelen.