Mikor a megbocsátás kérdésével ostoroznak a hitszónokok, akkor ott valami szeretetben való elszenvedés rejlik. El kell fogadnod a megbocsátás, azaz Isten nevében egy olyan dolgot, amely esetleg ellenkezik nézeteddel, érdekeddel.
A vallás, a keresztény kultúra gyakornokai tartják, hogy Isten a Lélektől vezérelve arra biztat, hogy szeresd felebarátodat akkor is, ha nem szeretnéd szeretni. Bár homlok egyenest a szeretet jegyeivel ellentétesen viselkedik, egy szarházi gonosz, aki életedre törik, de jön egy földi atya, kinek fején a fennvaló kenete folyik és pimasz-békés arccal azt mondja: mindennek ellenére szeresd.
Utálod, egyik porcikád sem kívánja szeretni, de azt mondja a pópa, hogy szeresd felebarátodat, akkor is ha gonosz, mert az nem kívánságműsor, hanem üdv kérdés.
Itt érzem én azt a spekulációs kiskaput, amit az ember a valláson keresztül beoltott ebbe a Krisztuskövetésbe, illetve a kereszténységbe. Hogy hit által kell nekem engedelmeskedni, megbocsátani, elnézni, elengedni, hogy örök életem legyen. A közvetítő az csak egy szolga, egy eszköz, aki gyarló lévén hibázhat, lehet természetétől fogva szarházi is, testi állapotától fogva skizofrén is, de nekem, aki örökké akarok élni, hitbeli kötelességem mindezeken szeretettel átnézni. Pontosabban elfogadni, és végül is hinni benne, hogy noha nem találom helyesnek, hinnem kell, hogy jót hiszek.
Mi is lenne az a híres hit? Hogy mind azokkal, akiknek megbocsátottunk, mert ellenünk vétettek, leigáztak, hamisan tettek ellenünk tanúvallomást, együtt leszünk a mennyországban, hiszen hit által eltürtük őket.
Nem elég elszenvedni ezt a sok gethest az életben, de odaát is velük leszünk, de már nem hit által, hanem szemtől szemben. Tehát a hitnek mi értelme? Hogy igazság nincs. Csak tűrés, szenvedés és megalázkodás.
Hit által üdvözülni, de hova?
Mert a hit erőt ad. De mire ad erőt? Kiszenvedni a sok gethest. Hogy majd aztán örökre csesszék majd az agyamat odafent is.
Földi gethes prédikátorok, hamis próféták rabjai vagyunk és legfőbb kitermelői, pártfogói ezeknek pontosan a vallásos egyházak. Kitekerték, kicsavarták ezeket a hit dolgokat, egy sorba vonultak az asztrológusokkal, a horoszkóposokkal és mindenféle hókusz pókuszosokkal.
Jézus ugyanezt hozta fel! Hogy a vallás borzasztó méreteket vett fel és szabályosan gyilkolja az embert, úgy testileg, szellemileg, mint lelkileg! Hogy a papok ott állnak -képletesen- a Mennyország kapuja előtt, ők sem mennek be, de másokat sem engednek be.
Bár vala egy ember, aki halálából visszatérve tanúságot tett a halál utáni életről, de még azelőtt elmondta a visszatérő tékozló fiú példáját, hogy először is vala a feleszmélés, aztán a megtérés. Én nem úgy látom, hogy a sok gethesnek felismerő és megtérési szándékai lennének, hanem azt látom, hogy már az Isten jobbján ülnek valami eleve elrendelésből, mint valami hitbeli kérdés jutalmaként.
A vallásos szervezetek részrehajlók úgy az igazságban, mint az emberi dolgokban, ezt Jézus szépen pontjaira bontotta és megígérte, hogy három nap alatt lebontja azokat. Lebontotta, de másokat építettek helyébe.
Maradt egy Beatles sláger az egész jézusi eszme, melynek szerzői jogát bevasalták a papok, s pispekek s ezekhez hasonló uraságok, politikával karöltve...de hát ez már természetes, ez már senkit nem lep meg, vagy nem kételkedik benne.
Elvégre hit kérdése.
A vallás, a keresztény kultúra gyakornokai tartják, hogy Isten a Lélektől vezérelve arra biztat, hogy szeresd felebarátodat akkor is, ha nem szeretnéd szeretni. Bár homlok egyenest a szeretet jegyeivel ellentétesen viselkedik, egy szarházi gonosz, aki életedre törik, de jön egy földi atya, kinek fején a fennvaló kenete folyik és pimasz-békés arccal azt mondja: mindennek ellenére szeresd.
Utálod, egyik porcikád sem kívánja szeretni, de azt mondja a pópa, hogy szeresd felebarátodat, akkor is ha gonosz, mert az nem kívánságműsor, hanem üdv kérdés.
Itt érzem én azt a spekulációs kiskaput, amit az ember a valláson keresztül beoltott ebbe a Krisztuskövetésbe, illetve a kereszténységbe. Hogy hit által kell nekem engedelmeskedni, megbocsátani, elnézni, elengedni, hogy örök életem legyen. A közvetítő az csak egy szolga, egy eszköz, aki gyarló lévén hibázhat, lehet természetétől fogva szarházi is, testi állapotától fogva skizofrén is, de nekem, aki örökké akarok élni, hitbeli kötelességem mindezeken szeretettel átnézni. Pontosabban elfogadni, és végül is hinni benne, hogy noha nem találom helyesnek, hinnem kell, hogy jót hiszek.
Mi is lenne az a híres hit? Hogy mind azokkal, akiknek megbocsátottunk, mert ellenünk vétettek, leigáztak, hamisan tettek ellenünk tanúvallomást, együtt leszünk a mennyországban, hiszen hit által eltürtük őket.
Nem elég elszenvedni ezt a sok gethest az életben, de odaát is velük leszünk, de már nem hit által, hanem szemtől szemben. Tehát a hitnek mi értelme? Hogy igazság nincs. Csak tűrés, szenvedés és megalázkodás.
Hit által üdvözülni, de hova?
Mert a hit erőt ad. De mire ad erőt? Kiszenvedni a sok gethest. Hogy majd aztán örökre csesszék majd az agyamat odafent is.
Földi gethes prédikátorok, hamis próféták rabjai vagyunk és legfőbb kitermelői, pártfogói ezeknek pontosan a vallásos egyházak. Kitekerték, kicsavarták ezeket a hit dolgokat, egy sorba vonultak az asztrológusokkal, a horoszkóposokkal és mindenféle hókusz pókuszosokkal.
Jézus ugyanezt hozta fel! Hogy a vallás borzasztó méreteket vett fel és szabályosan gyilkolja az embert, úgy testileg, szellemileg, mint lelkileg! Hogy a papok ott állnak -képletesen- a Mennyország kapuja előtt, ők sem mennek be, de másokat sem engednek be.
Bár vala egy ember, aki halálából visszatérve tanúságot tett a halál utáni életről, de még azelőtt elmondta a visszatérő tékozló fiú példáját, hogy először is vala a feleszmélés, aztán a megtérés. Én nem úgy látom, hogy a sok gethesnek felismerő és megtérési szándékai lennének, hanem azt látom, hogy már az Isten jobbján ülnek valami eleve elrendelésből, mint valami hitbeli kérdés jutalmaként.
A vallásos szervezetek részrehajlók úgy az igazságban, mint az emberi dolgokban, ezt Jézus szépen pontjaira bontotta és megígérte, hogy három nap alatt lebontja azokat. Lebontotta, de másokat építettek helyébe.
Maradt egy Beatles sláger az egész jézusi eszme, melynek szerzői jogát bevasalták a papok, s pispekek s ezekhez hasonló uraságok, politikával karöltve...de hát ez már természetes, ez már senkit nem lep meg, vagy nem kételkedik benne.
Elvégre hit kérdése.