Az ateisták Isten létét a vallások által tartják létezhetetlennek, hülyeségnek, butaságnak.
Van isten, nincs isten, az ateisták verzusz keresztények vitafóruma az egyik legnagyobb értelmetlenség.
A magát gondolkodónak tartó isten tagadó úgy veszi a vallásos egyházakat istenbizonyítéknak, mintha a szabadság elvét a liberális jellegű pártoktól tennénk függővé. Noha tudjuk, hogy ez nem így van. A pártok intézmények, köszönő viszonyban sincsenek az elvekkel.
Az ateistákban van egy fondorlatosság ilyen irányban, mert a vallásos képtelenségeket hozzák fel, nem az Isten létének bizonyításaként, hanem szembe akarja állítani a nyilvánvaló ésszerűséget, a butasággal. Felépíti az ügyet, mint egy ügyvéd. A tárgyalóteremben összegyűlt közönség pedig elcsúszik ezen a csapdán és belemegy a játékba.
A vitatkozó felek pozíciókat védenek meg egymással szemben, társadalmi, szociális pozíciókat: fizika tudósok és teológiai professzorok.
Itt nem az áll szemben egymással, hogy egy olyan ember, aki megtapasztalta az életben Isten létezését, és egy olyan ember, aki még nem tapasztalta meg Isten létét. Másképp megfogalmazva, az egyik elfogadja, hogy Isten volt abban az égő csipkebokorban, a másik pedig meg tudja magának magyarázni a csudát.
Minden ember megtapasztalja a csodát, de van aki elfogadja, és van aki nem.
Ilyen szempontból Isten létezésének vagy nem létezésének bizonygatása teljesen felesleges. Egy vita a semmiért.
Először is azért, mert a vallásoknak nincs Bibliai legitimitása. Jézus pontosan ezért jött közénk, hogy mindenféle falat lebontson, ami közénk állna. Csak általa lehet Istenhez eljutni. Nem közvetve helytartók, egyházak, papok, kurzusok által. Jézus lebontotta ezeket az intézményeket három nap alatt.
Úgyhogy, az ateisták elég szar helyzetben vannak, ha Istent a hókuszpókusz intézményekkel azonosítják. Nem hiszem, hogy az ezekre épített érvekben ők egyáltalán hisznek. Csak kamuznak. Demoznak. Kényelmetlen helyzetbe teszik a vakbuzgó vallásos rétegeket, de igazán csatát nem nyernek.
Könnyű az ateistának egy kulturális istenképbe belekötni, egy falra akasztott festményt kritizálni, egy Mária szobrot kopogtatni, hogy belül üres.
Kamu ez az egész vita koncepció, hogy ateisták és hívők.
Jézus sem érezte értelmes dolognak Pilátussal filózni az igazság kérdéseiről. Pedig lehetett volna egy jó kis hegyibeszéd bónusz belőle. De valamiért Jézus nem tartotta érdemesnek.
Az abszolút igazságot senki nem tudja. Senki nem tudja felmutatni. Senki nem tudja megérinteni. Úgysem érdekel senkit. Akit érdekel, az is fegyverként használja, hogy igazát bizonyítsa, és nem a Világ Ura iránt érdeklődik.
Van isten, nincs isten, az ateisták verzusz keresztények vitafóruma az egyik legnagyobb értelmetlenség.
A magát gondolkodónak tartó isten tagadó úgy veszi a vallásos egyházakat istenbizonyítéknak, mintha a szabadság elvét a liberális jellegű pártoktól tennénk függővé. Noha tudjuk, hogy ez nem így van. A pártok intézmények, köszönő viszonyban sincsenek az elvekkel.
Az ateistákban van egy fondorlatosság ilyen irányban, mert a vallásos képtelenségeket hozzák fel, nem az Isten létének bizonyításaként, hanem szembe akarja állítani a nyilvánvaló ésszerűséget, a butasággal. Felépíti az ügyet, mint egy ügyvéd. A tárgyalóteremben összegyűlt közönség pedig elcsúszik ezen a csapdán és belemegy a játékba.
A vitatkozó felek pozíciókat védenek meg egymással szemben, társadalmi, szociális pozíciókat: fizika tudósok és teológiai professzorok.
Itt nem az áll szemben egymással, hogy egy olyan ember, aki megtapasztalta az életben Isten létezését, és egy olyan ember, aki még nem tapasztalta meg Isten létét. Másképp megfogalmazva, az egyik elfogadja, hogy Isten volt abban az égő csipkebokorban, a másik pedig meg tudja magának magyarázni a csudát.
Minden ember megtapasztalja a csodát, de van aki elfogadja, és van aki nem.
Ilyen szempontból Isten létezésének vagy nem létezésének bizonygatása teljesen felesleges. Egy vita a semmiért.
Először is azért, mert a vallásoknak nincs Bibliai legitimitása. Jézus pontosan ezért jött közénk, hogy mindenféle falat lebontson, ami közénk állna. Csak általa lehet Istenhez eljutni. Nem közvetve helytartók, egyházak, papok, kurzusok által. Jézus lebontotta ezeket az intézményeket három nap alatt.
Úgyhogy, az ateisták elég szar helyzetben vannak, ha Istent a hókuszpókusz intézményekkel azonosítják. Nem hiszem, hogy az ezekre épített érvekben ők egyáltalán hisznek. Csak kamuznak. Demoznak. Kényelmetlen helyzetbe teszik a vakbuzgó vallásos rétegeket, de igazán csatát nem nyernek.
Könnyű az ateistának egy kulturális istenképbe belekötni, egy falra akasztott festményt kritizálni, egy Mária szobrot kopogtatni, hogy belül üres.
Kamu ez az egész vita koncepció, hogy ateisták és hívők.
Jézus sem érezte értelmes dolognak Pilátussal filózni az igazság kérdéseiről. Pedig lehetett volna egy jó kis hegyibeszéd bónusz belőle. De valamiért Jézus nem tartotta érdemesnek.
Az abszolút igazságot senki nem tudja. Senki nem tudja felmutatni. Senki nem tudja megérinteni. Úgysem érdekel senkit. Akit érdekel, az is fegyverként használja, hogy igazát bizonyítsa, és nem a Világ Ura iránt érdeklődik.