Szívesen vállaltam az éjszakai műszakokat. Rettenetesen nagy vízpumpákat kellett felügyelnem, irtózatos volt a zaj és a monotónia. Senki nem tudta, hogy mivel töltöttem én az éjszakáimat ebben az időben, amikor éppen nem dobokat fabrikáltam vagy hangládákat a pumpák zaja mellett. Én biza a református kátét mondtam fel hangosan és próbáltam énekelni a zsoltárokat. A kutyát sem érdekelte és nem is hallotta, hogy én a hangos beszédet gyakoroltam ott a medencék alatti pumpaházakban éjnek idején.
Eltőkéltem, hogy én biza elmegyek papnak. Jártam is inkognitóban ilyen délutáni kurzusokra a teológiára, egy ismerős viszegetett oda be, hogy a közeggel ismerkedjek. Valójában lenyűgözött a magas szintű tudomány és sokszor nagyon odaképzeltem magam, hogy biza ez a papi pálya és ez a Bibliatanulmányozás, ennél szebb nincs is.
Hogy aztán mikor szökött ki belőlem ez a robinhudos tomszajerolás, ami teljesen felborította a papi pálya felé ívelő utamat, annak a filmjét én minden ilyen felejtős beütésemmel együtt vissza tudom pergetni, ma is előttem van, bennem él a kép, a jelenet… és a gépek monotón zakatája.
Bennem él még tisztán az az éjszakai jelenet, amitől egy perc alatt megfordult bennem a világ polaritása. A negatív helyet cserélt a pozitívval. Áramütésként megváltozott bennem a program. Abban a pillanatban már tudtam, hogy tévúton járok, az én hivatásom nem a papság.
Történt, hogy éjszaka kóricálni szoktam a gyárban. Voltak holtpontok, amikor nem volt mit felügyelni a pumpákon. Meleg nyári éjszaka volt, imádtam a gyártelepen kóricálni, mindig találtam valami fát vagy vasat, amiből találmányokat lehetett készíteni. Betévedtem a talprészlegre, ahol a gumitalpakat préselték. Az első gépnél egy húszéves forma lány ráhajtotta a fejét a gépre és elaludt. Arcán a két piros folt árulkodott: a fáradtságtól elaludt. Haja összeborzolva, jobb karja lelógott, a monoton gépzúgásba belealudt, habár legtöbb gép nagy nyomáson kalapált.
Láttam, hogy nincs veszélyben a lány. Csak lehajtotta fejét a gép szélére, oda nem ér el a nagynyomású kalapács, de egyébként is csak akkor zuhogott a nagy ütés, ha lábával megnyom egy pedált.
Ez a pillanat, a gépen alvó lány látványa fordította meg bennem a világ polarizációját. És nemcsak megfordította, hanem irányította mostanáig az életemet.
Hogy mégis mit láttam meg ebben a jelenetben, nehéz lenne egy szóban elmondani. A Biblia is több nekiugrással próbálja elmondani a teremtés történetet, egyszer elmondja, hogy izé, hat nap alatt, aztán elkezdi bővebben leírni, minden napra mi esik, aztán kivetíti évezredekre, de valójában a magyarázata egyszerű. De nem érted meg mitől egyszerű, amíg nem jársz mindennek a végére.
Nos, ez az én megvilágosodásomnak a lényege, hogy igen elszégyelltem magam, hogy lám én életerős bika férfiember itt finomkodva, zsoltárok fellegein járkálva kóricálok a gyárban, szép jövő elé álmodva magam, míg ez a lány ide van szegecselve egy életre ehhez a géphez. Ez onnan attól az éjszakától, egy életöltő idő óta és egész a mai napig, volt időm átgondolni és megérteni, hogy nincs annál nagyobb papság, mint az embernek odaállni a társadalom valós termelői közé, ahol a termelés történik, tehát nem mint funkcionárius egy állami gépezetben, egy elméleti munkahelyen, hanem magyarán ott kell az embernek élnie, ahol valami termelődik.
Nem életforma az, hogy az ember politikus, vagy pap, vagy történész, ezek mind dumából élnek, gyakorlatilag nem csinálnak semmit. Mert például, ha a nő a háztartást végzi otthon, arra azt mondják, hogy nem csinál semmit. De egy politikusra vagy papra azt mondják, hogy magas beosztásban van. Holott, politizálni, prédikálni lehetne délután is, munka után. Mert ha ez a sok eltartott duma beosztású polgár valamit termelne is a hivatása vagy hobbija mellett, értenék a valós életet, másképpen hoznának döntéseket a törvények és adórendszer fölött.
Úgyhogy én akkor meghoztam a helyes döntést, melyet vallok a mai napig, és hálát adok az Úrnak, hogy még időben megvilágosított.