Ez a Jézusos dolog olyan mint a Mikulás dolog. Van is meg nincs is. Ha nincs, az emberiség azért nagyot alkotott Jézussal. De bármennyi Jézus legyen az ember életében, csak egy túlélő patkány marad. Mert sikoltozik ha disznóölést lát, de eszi jó mohón a kolbászt. S legfeljebb a kisebbségben élő primitívebb élőlényeket sajnálja.
Alapjában véve az ember úgymond ura a Földnek, azaz fogyasztója. Ehhez Jézus istensége éppen jól jön, aki aláírja ezt, hogy az ember mindenek felett van, legfeljebb van egy felsőbb ítélőszék, az Atya, de hatalmas kegyelmét elnyerni is van megoldás: ima, bűnbánat, alkalmi könyörületesség. Jézusban pedig örök immunitás.
Ha az Úr velem, kicsoda ellenem?
Ez a kanonizált krisztmeszi lelkület narratívája.
Azt mondják újból és újból, hogy a karácsony lényege nem a sütés főzés, a drága ajándékozás, hanem más. Há vajon mi az a más? Fehér falak közt dünnyögött ima?
Hogy szeretet. S ilyenek. S hát a szeretetet hogy a piculába fejezzük ki, ha nem otthoni sütés főzéssel, drága ajándékozásokkal? S mi van, ha mindenhol szól a white krisztmesz? Igaz, a pogány, kegyetlen kapitalista világ vívmánya a krisztmeszes hangulat, mert egyébként minden brutálisan szürke és csendes lenne. Ezek a plakát mélyhívők képesek lennének csendfogadalamat bevezetni. Mert ők tudják mi a lényege a karácsonynak. Lószart.
Ünnepekkor nem kívánok senkinek semmiféle jót. Inkább azt kívánom, hogy a pihenés alkalmával mindenkit egyen a penész, hogy mitől szar ez a világ, és törje magát, hogy mitől lehetne más, jobb. És ha van dugipénze menjen s vegyen drága ajándékokat szeretteinek.
De nem zoknit, bugyit s narancsot, hanem valami őrültséget, amire a másik csak rejtett álmaiban remél...
Alapjában véve az ember úgymond ura a Földnek, azaz fogyasztója. Ehhez Jézus istensége éppen jól jön, aki aláírja ezt, hogy az ember mindenek felett van, legfeljebb van egy felsőbb ítélőszék, az Atya, de hatalmas kegyelmét elnyerni is van megoldás: ima, bűnbánat, alkalmi könyörületesség. Jézusban pedig örök immunitás.
Ha az Úr velem, kicsoda ellenem?
Ez a kanonizált krisztmeszi lelkület narratívája.
Azt mondják újból és újból, hogy a karácsony lényege nem a sütés főzés, a drága ajándékozás, hanem más. Há vajon mi az a más? Fehér falak közt dünnyögött ima?
Hogy szeretet. S ilyenek. S hát a szeretetet hogy a piculába fejezzük ki, ha nem otthoni sütés főzéssel, drága ajándékozásokkal? S mi van, ha mindenhol szól a white krisztmesz? Igaz, a pogány, kegyetlen kapitalista világ vívmánya a krisztmeszes hangulat, mert egyébként minden brutálisan szürke és csendes lenne. Ezek a plakát mélyhívők képesek lennének csendfogadalamat bevezetni. Mert ők tudják mi a lényege a karácsonynak. Lószart.
Ünnepekkor nem kívánok senkinek semmiféle jót. Inkább azt kívánom, hogy a pihenés alkalmával mindenkit egyen a penész, hogy mitől szar ez a világ, és törje magát, hogy mitől lehetne más, jobb. És ha van dugipénze menjen s vegyen drága ajándékokat szeretteinek.
De nem zoknit, bugyit s narancsot, hanem valami őrültséget, amire a másik csak rejtett álmaiban remél...