Attila Evangéliuma

Lelkes lényünknek valószínű a legnehezebb beszületni ebbe a Föld nevű inkubátorba. Borzalmas karakter és testi deformációkon préseljük át magunkat, hogy az ember által megrémálmodott "tudatos rendszer"-ben kiszenvedjük ezt a hálistennek rövid epizódot. Ki tudja milyen egzotikus elgondolásból vállaljuk fel ezt az életformát? Jézus sem sok árnyékot tartott itt a Földön, még mielőtt elhízás, cukorbetegség, rák vagy egyéb betegségek kezdték elrágni testét, bemutatta: szerencsére nemcsak ennyi az élet, amit gondoltok. És visszament eredeti állapotába. Talán az is képben volt, hogy az emberiség nem szereti a fogatlan, reszkető térdű, társai által megalázott isten imidzset, maradjon csak emlékében egy élettől duzzadó szép szál legény, amint bár sebhelyekkel a testén, de fényben és erőben visszamegy a mennybe. Nem tudom mennyire szetálta Isten a Földidőt, de szerintem Ő is irtón várja már ennek a projektnek a lecsengését, szerintem rájött, hogy a tanítvány túlnőtte a mesterét és ahel...

Ostobább és értelmetlenebb dolgot nem tudok elképzelni, mint az arany fogalmát. Ásnak mint az őrült a földben, vagy mossák mint a bolondok a homokot, irdatlan természeti szennyeződést okozva. Mennyi ürüléket termel a sok idétlen, az arany világához kötött ember... Az arany a legfelsőbb értékmutató az emberi tudatban és valóságban. Egy kitalált érték, aminek semmi köze nincs a homo sapiens életfeltételeihez. Valamikor az Ige bennünk élt, az emberi faj nem alulról emelkedett fel, a gilisztából emberré via majom, hanem egy dicsőséges állapotból züllik, alakul lassan űrszemétté. Ha az úgynevezett ösztönünk Ige volt és nemcsak egy ostoba rácsodálkozás a Napra, elég volt az emberi éneklést szavakba önteni, majd Bábel után törzsekre bontani a beszédet. Az Ige „kód” szerepét tudatunkban módosítottuk. Unalmas volt az életünk egymás társaságában. Elkezdtük megfogalmazni és leírni ezt a kódot. Aztán átértelmeztük. Átírtuk. Kedvünkre. Azt hittük, hogy ez így működik. Belenyúlunk, átírjuk, oszt kés...

"Ti azonban rablók barlangjává teszitek"... Jézust lefokozták mesterré, a többi spirituális tróger szintjére. Merem remélni, hogy butaság, és nem gonoszság. - Egy foglalásért jöttem. 13 személyre, egy asztal legyen, és szimbolikus menüvel: egy üveg bor és egy nagyobb kenyér. - Uram, sajnos csak 12 személyes asztalaink vannak. És ha lefoglalnak egy teljes asztalt, csak teljes menüvel szolgálhatunk, tudja, nem éri meg nekünk másképp. - Az elég baj, mert csak 30 ezüst pénzünk van, ennyi profitunk maradt. - Javaslom, hogy mondjanak le egy személyről. És a különbséget lebarterezzük, mi leszünk a misebor és ostya dílerek, ha kiépítik a hálózatot. - De kiről mondjunk le? Emlékezetes vacsora lesz, több ezer évre szóló jelentősége lesz, mindenki fontos, be kéne férjen az egész egy képbe. - Egyszerű. Képzeljék el, hogy a tizenharmadik személy csupán egy lelki lény, egy kulturális mém, nem kell részletezni, hogy miért nem fért bele a képbe. Egyébként is a 13 egy szerencsétlen szám. - De...

Nosztalgiával gondolunk a Természetre, de már Ő is mesterséges. Amikor az Igét elkezdtük adatolni, kezdve az ember első megfogalmazásaitól, a mára szofisztikálodott metafizika nyelvezetéig, lemondtunk arról amire Jézus azt mondta: dicsőséges. Talán még vannak szenvedő lények a Földön, melyek még nem teljesen az Adat szerint élnek, de sok nincs hátra. Jézus a dolgát elvégezte 2000 éve. Az Armageddonhoz nekünk kellett 2000 év, nem Neki. És bár megmondta, hogy bizony mondom néktek, még ma velem lesztek a mennyek országában, az emberek nem hittek Neki. Most már nincs csak adatisten. Nem azért nem olvasunk manapság könyveket, mert bunkók vagyunk, hanem az az egyszerű ok miatt, hogy a könyvek elavult data-t tartalmaznak. Nem jók semmire. Nem életszerű adatokat tartalmaznak. A mai elektronikus, virtuális életformánkhoz nem tud se adni, se elvenni az az információ, ami régi emberek, régi korok életét, gondolatait foglalták magukba. Új kort él az emberiség, nincs szüksége az emberiség több ezer...

Még gyermek voltam, amikor apámmal beszélgetve meg akartam érteni a Világ működését. Elég sok kérdésem volt, apámnak végtelen türelme volt hozzám.  Sokáig az volt az érzésem, hogy addig nem fogom megérteni a Világ működését, amíg minden tudománynak nem járok utána. Erre a felismerésre buzdított minden: iskola, haladás, tudomány. Talán nem tudjuk felfogni a végtelen fogalmát, ezért reménykedünk a teljességben. Fiatalon odafigyeltem mindenre, elolvastam mindent, ami kezembe került, meghallgattam bárkit, aki feszegette a végtelen határait, filozófusokat olvasgattam, és mindenhonnan az köszönt vissza, hogy az ember több ezer éve futkos a teljesség felé, és még mindig nagyon gyerekcipőben csoszog. Minél nagyobb gondolkodó írta ezt, annál inkább úgy tűnt, hogy megroskadt a széles Világ előtt, minél több tudás halmozódott fel, annál inkább kitágult a Világ és minél közelebb került a végtelen megértéséhez, annál inkább kitolódtak a határok. Sebaj, én majd megfejtem az Élet nagy titkait, mo...

Azt mondta, hogy senki sem tudja azt az órát. Miután Júdás elárulta őt, azt mondta: Eljött az óra. Azt is mondta, hogy senki sem tudja eljövetelének idejét, lehet az éjszaka bármely szakában, vagy reggel, amikor a kakas kukorékol. Amikor a kakas harmadszor is kukorékolt, Péter emlékezett arra, amit Jézus mondott. Jézus az apokalipszisről beszélt, hogy az akkor fog bekövetkezni, amikor Ő dicsőségben eljön. És tudjuk: a tanítványok hamarosan meglátták őt dicsőségében. Feltámadásával megtörtént az apokalipszis: számunkra, embereknek nyilvánvalóvá vált a Mennyei életforma valósága! A többi teológiai spekuláció.. Nincs más eljövetelről szó! Nem lesz más apokalipszis! Megváltattunk egyszer s mindenkorra! Ami ránk tartozik, minden Jézus személyének hitelességére vezethető vissza: valóságos volt a létezése vagy sem? Az idők szellemi kurzusai komolytalanságra utalnak: a történelem folyamán túl sok filozófiai gondolat a gyerekcipőben botladozó tudományokkal kacérkodva fuzionáltak a korok teológi...

A Biblia vitathatatlanul igaz könyv. Szent könyv. Csak annyi, hogy ez az igazság és szentség az ember szempontja Istenről. A tanítványok Jézussal való találkozása olyan lehetett, mint a riporterek helyszínelése és hírközlése közti eltérés: egyet láttak, mást értelmeztek és teljesen mást publikáltak. A private investigator, ha saját maga kutat az evidenciák után, és valami feltételezhetően fennköltebb erkölcsi norma szerint "nézi" a tényeket, kiderülhet, hogy az áldozat nem maga botlott meg a halálban, hanem kinyírták. A felvetett gondolatmenetem csak illusztráció. Az evangéliumokban Jézus mintha próbált volna valamit elmondani, megmutatni nekünk, a tanítványok meg a saját erkölcsi normáikat szerették volna viszonthallani, amikre Jézus eléggé ingerülten válaszolt: add el mindened... a mennyek országa nem házasodás... Jézus mondandója a mai embernek olyan, mint amikor egy tett színhelyén fontos emberek, fontos médiák előtt biztosra veszik, és ecsetelik, hogy a hulla csupán idió...