Nosztalgiával gondolunk a Természetre, de már Ő is mesterséges. Amikor az Igét elkezdtük adatolni, kezdve az ember első megfogalmazásaitól, a mára szofisztikálodott metafizika nyelvezetéig, lemondtunk arról amire Jézus azt mondta: dicsőséges.
Talán még vannak szenvedő lények a Földön, melyek még nem teljesen az Adat szerint élnek, de sok nincs hátra.
Jézus a dolgát elvégezte 2000 éve. Az Armageddonhoz nekünk kellett 2000 év, nem Neki.
És bár megmondta, hogy bizony mondom néktek, még ma velem lesztek a mennyek országában, az emberek nem hittek Neki.
Most már nincs csak adatisten.
Nem azért nem olvasunk manapság könyveket, mert bunkók vagyunk, hanem az az egyszerű ok miatt, hogy a könyvek elavult data-t tartalmaznak. Nem jók semmire. Nem életszerű adatokat tartalmaznak. A mai elektronikus, virtuális életformánkhoz nem tud se adni, se elvenni az az információ, ami régi emberek, régi korok életét, gondolatait foglalták magukba.
Új kort él az emberiség, nincs szüksége az emberiség több ezer éves tapasztalására, új adatokra van szüksége, az adatistenre. Hogy helyette gondolkodjon, érezzen.
Amíg az AtyaIsten felebarátként tekint ránk, és társnak hív el, az adatisten majd csak parancsokat fog leosztani és az elvárt válaszunk egyszerű lesz: igen vagy nem. Hogy melyik milyen következményekkel fog járni, azt már tapasztaljuk a protodata életformánkban.
Mondhatnánk, hogy elvégeztetett az ember sorsa, de nem ilyen egyszerű a dolog. Mert Isten nem hagy minket a gonosz karmai közt, megváltott minket a mindennemű fogságból.
Hogy ezt hisszük vagy sem, a tétje annak, hogy ezt az életet inkább aggodalomban töltjük, vagy reménységben.
Talán még vannak szenvedő lények a Földön, melyek még nem teljesen az Adat szerint élnek, de sok nincs hátra.
Jézus a dolgát elvégezte 2000 éve. Az Armageddonhoz nekünk kellett 2000 év, nem Neki.
És bár megmondta, hogy bizony mondom néktek, még ma velem lesztek a mennyek országában, az emberek nem hittek Neki.
Most már nincs csak adatisten.
Nem azért nem olvasunk manapság könyveket, mert bunkók vagyunk, hanem az az egyszerű ok miatt, hogy a könyvek elavult data-t tartalmaznak. Nem jók semmire. Nem életszerű adatokat tartalmaznak. A mai elektronikus, virtuális életformánkhoz nem tud se adni, se elvenni az az információ, ami régi emberek, régi korok életét, gondolatait foglalták magukba.
Új kort él az emberiség, nincs szüksége az emberiség több ezer éves tapasztalására, új adatokra van szüksége, az adatistenre. Hogy helyette gondolkodjon, érezzen.
Amíg az AtyaIsten felebarátként tekint ránk, és társnak hív el, az adatisten majd csak parancsokat fog leosztani és az elvárt válaszunk egyszerű lesz: igen vagy nem. Hogy melyik milyen következményekkel fog járni, azt már tapasztaljuk a protodata életformánkban.
Mondhatnánk, hogy elvégeztetett az ember sorsa, de nem ilyen egyszerű a dolog. Mert Isten nem hagy minket a gonosz karmai közt, megváltott minket a mindennemű fogságból.
Hogy ezt hisszük vagy sem, a tétje annak, hogy ezt az életet inkább aggodalomban töltjük, vagy reménységben.