Mikor Jézus elkezdte kiválogatni a tanítványait, egy Mennyországról beszélt, amit ők nem igazán volt hova tegyenek. Kérdéseikkel újra és újra földhöz akarták hozni a “mestert”, hogy ugye amikről beszélsz, csak költőies megfogalmazások, és a királyságod nemsokára, itt a Földön lesz elismerve?
Jézus pedig újból és újból, hasonlatokkal próbálta megértetni a Mennyország milyenségét.
A halál utáni dicsőséges, azaz romolhatatlan testet végképp nem tudták értelmezni az egyszerű emberekből verbuvált tanítványok.
A por népnek valamennyit nyilatkozott Jézus, az egyházi elöljárók szinte semmit nem tudtak Jézusról, csak besúgók találgatásaiból próbálták felmérni a politikai veszélyét egy újabb hóbortos Messiás jelöltnek.
El tudom képzelni azt a korszellemet, a zavart az emberek fejében, ugyanakkor valami furcsa, újszerű bizsergést a szívekben.
Bár azóta, eltelt kétezer év, a Mennyország kérdésében nem lát tisztábban az emberiség.
A halál utáni dicsőséges, azaz romolhatatlan testet végképp nem tudták értelmezni az egyszerű emberekből verbuvált tanítványok.
A por népnek valamennyit nyilatkozott Jézus, az egyházi elöljárók szinte semmit nem tudtak Jézusról, csak besúgók találgatásaiból próbálták felmérni a politikai veszélyét egy újabb hóbortos Messiás jelöltnek.
El tudom képzelni azt a korszellemet, a zavart az emberek fejében, ugyanakkor valami furcsa, újszerű bizsergést a szívekben.
Bár azóta, eltelt kétezer év, a Mennyország kérdésében nem lát tisztábban az emberiség.
A kereszténység alapja Jézus földi testének a halála, majd a feltámadása dicsőséges testben, mely fölszállott a Mennybe, ahol ígérete szerint vár minket, övéit.
Ha az emberiség úgy gondolja, hogy ez nem történt meg, nem hisz benne, a kereszténységet úgy ahogy van, a kukába lehet dobni, és talán hasznosabb is lenne akkor nem folytatni mint kulturális gyakorlat. Mert ha a feltámadás és a Menny kamu, óriási tévedésben él az emberiség. Ha a dicsőséges állapot nem valóság, tévedés abban reménykedni, hogy az emberi evolúció majd eljut egy olyan tudatállapotra, ahol dicsőségessé, azaz halhatatlanná válik ezen a Földön, melyet egészen biztos a tudomány és technika majd annyira tökéletesíteni fog, hogy nem lesz romolhatóság.
Jézus világosan elmondta, hogy amiben most élünk, az a romlandó állapot, ahova ő megy, ott romolhatatlan az állapot. Halála után megjelent a romolhatatlan állapotában az embereknek, hogy legyen viszonyítási alapuk, lássák, tapintsák, érezzék.
Egy olyan világban, ahol a Természet, azaz az Élet egymás felfalásán múlik, Jézus azzal jött, hogy felebarátként szeressük egymást és haljunk meg egymásért.
A Természetben semmi sem utal arra, hogy egymásért élnénk, táplálékláncnak nevezzük a természetes életmódot. Az ember a tápláléklánc csúcsának nevezi magát, azaz felhatalmazva érzi magát a végnélküli pusztításra. Ugyanez a természetes törvény az embert is felfalja előbb utóbb, sőt porként trágyává fog ő is válni.
Jézus azt mondta, hogy a Menny más. Ott nem a pusztítás, nem az egymást felfalása a jellemző.
Ha Jézus főtételét vesszük, a felebarát szeretetét, vehetjük úgy, hogy az első beavatás a Mennybéli állapot megértéséhez.
Ha a Mennybejutásnak ez az alapja, elképzelhetjük, hogy a Mennyben az életforma nem egymás felzabálásán múlik, nem tápláléklánc kérdése. Tehát valami más. Egy olyan állapot lehet, ahol az elemek, élőlények úgy élnek, hogy szeretik egymást. Nem erőszakkal elveszik egymástól, hanem szeretettel adják egymásnak.
Amikor Jézus azt mondta, hogy bizony mondom néktek még ma velem lesztek a Mennyországban, nem arra utalt, hogy per pillanat valamilyen katartikus élmény által megteremtődik az a mennyei állapot, melyet az emberiség majd pár millió év alatt kitermel valahogy.
Inkább arra utalhatott, hogy ebben a pillanatban megfogtatok valamit a Mennyei állapot lényegéből.
Ámen.
Ha az emberiség úgy gondolja, hogy ez nem történt meg, nem hisz benne, a kereszténységet úgy ahogy van, a kukába lehet dobni, és talán hasznosabb is lenne akkor nem folytatni mint kulturális gyakorlat. Mert ha a feltámadás és a Menny kamu, óriási tévedésben él az emberiség. Ha a dicsőséges állapot nem valóság, tévedés abban reménykedni, hogy az emberi evolúció majd eljut egy olyan tudatállapotra, ahol dicsőségessé, azaz halhatatlanná válik ezen a Földön, melyet egészen biztos a tudomány és technika majd annyira tökéletesíteni fog, hogy nem lesz romolhatóság.
Jézus világosan elmondta, hogy amiben most élünk, az a romlandó állapot, ahova ő megy, ott romolhatatlan az állapot. Halála után megjelent a romolhatatlan állapotában az embereknek, hogy legyen viszonyítási alapuk, lássák, tapintsák, érezzék.
Egy olyan világban, ahol a Természet, azaz az Élet egymás felfalásán múlik, Jézus azzal jött, hogy felebarátként szeressük egymást és haljunk meg egymásért.
A Természetben semmi sem utal arra, hogy egymásért élnénk, táplálékláncnak nevezzük a természetes életmódot. Az ember a tápláléklánc csúcsának nevezi magát, azaz felhatalmazva érzi magát a végnélküli pusztításra. Ugyanez a természetes törvény az embert is felfalja előbb utóbb, sőt porként trágyává fog ő is válni.
Jézus azt mondta, hogy a Menny más. Ott nem a pusztítás, nem az egymást felfalása a jellemző.
Ha Jézus főtételét vesszük, a felebarát szeretetét, vehetjük úgy, hogy az első beavatás a Mennybéli állapot megértéséhez.
Ha a Mennybejutásnak ez az alapja, elképzelhetjük, hogy a Mennyben az életforma nem egymás felzabálásán múlik, nem tápláléklánc kérdése. Tehát valami más. Egy olyan állapot lehet, ahol az elemek, élőlények úgy élnek, hogy szeretik egymást. Nem erőszakkal elveszik egymástól, hanem szeretettel adják egymásnak.
Amikor Jézus azt mondta, hogy bizony mondom néktek még ma velem lesztek a Mennyországban, nem arra utalt, hogy per pillanat valamilyen katartikus élmény által megteremtődik az a mennyei állapot, melyet az emberiség majd pár millió év alatt kitermel valahogy.
Inkább arra utalhatott, hogy ebben a pillanatban megfogtatok valamit a Mennyei állapot lényegéből.
Ámen.