Amikor egy szerelmes dal elhangzik, és az ember kellőképpen rá tud hangolódni, felébrednek benne a szerelmes érzelmek. Attól, hogy közvetett és generált, attól még egy valós érzés, nem képzelgés. Így van ez Istennel is. Kellőképpen ráhangolódva, szinte úton útfélen össze lehet Vele futni.
Csak úgy van ez, hogy mindenféle kódot megfejteni beleteszünk apait, anyait, de mikor Istent szeretnénk megfejteni, egy belső ellenkezés lesz úrrá rajtunk. Hirtelen az úgynevezett tudat cseng a fejünkben, amit én inkább úgy értelmezek, hogy az Istenről belénk táplált tudás nyomja el a tudatot, és hirtelen nem akarjuk ezt a kódot kibontani, megfejteni, hanem zsigerből ellenkezünk. Egyébként rengeteg értelmetlen dolgot boncolunk, elemzünk, aminek vajmi kevés értelme van a mindennapi életünkhöz, de Istenhez aztán végképp nincs kedvünk.
A régi filozófusok még óvatosan fogalmaztak Istenről, megkérdőjelezték az egyház jogosultságát, de Istent nem tudták kizárni elmélkedéseikből.
A tudományba részegedett elmék viszont tovább merészkedtek, ellenkeztek Isten létezésével szemben.
Ma a cinizmus érájában a globális jóra azt mondjuk, hogy Isten. Isten az a generált jó, amit az emberiség áraszt magából. Hasonlatos a szellentéshez, mely a székelést előzi meg. Ennek a summája Isten. Valahogy így.
Nem érzem tisztemnek bizonyítani Isten létezését. Nekem is sok rossz tapasztalatom volt egyházakkal, papokkal, elborult hívekkel, de sosem hagytam ezt magamon mint egy trauma eluralkodni, inkább tovább kutakodtam.
Kezdésnek annyit tudok ajánlani, hogy aki elvesztette valamikori hitét, vagy még nem tapasztalta meg, kezdje lelkében keresni Istennel a kapcsolatot. Figyelje maga körül a történéseket, és előbb utóbb ráérez, hogy az Élet nem a véletlenek folyamata, és van mindez mögött Valaki. És ez a Valaki nem egy globálisan gerjesztett anyatermészet. Ezzel a Valakivel személyes kapcsolat is létrejöhet.
Én nem tehetek mást, mint tanúságot tenni erről, hogy igen, lehetséges.
Csak úgy van ez, hogy mindenféle kódot megfejteni beleteszünk apait, anyait, de mikor Istent szeretnénk megfejteni, egy belső ellenkezés lesz úrrá rajtunk. Hirtelen az úgynevezett tudat cseng a fejünkben, amit én inkább úgy értelmezek, hogy az Istenről belénk táplált tudás nyomja el a tudatot, és hirtelen nem akarjuk ezt a kódot kibontani, megfejteni, hanem zsigerből ellenkezünk. Egyébként rengeteg értelmetlen dolgot boncolunk, elemzünk, aminek vajmi kevés értelme van a mindennapi életünkhöz, de Istenhez aztán végképp nincs kedvünk.
A régi filozófusok még óvatosan fogalmaztak Istenről, megkérdőjelezték az egyház jogosultságát, de Istent nem tudták kizárni elmélkedéseikből.
A tudományba részegedett elmék viszont tovább merészkedtek, ellenkeztek Isten létezésével szemben.
Ma a cinizmus érájában a globális jóra azt mondjuk, hogy Isten. Isten az a generált jó, amit az emberiség áraszt magából. Hasonlatos a szellentéshez, mely a székelést előzi meg. Ennek a summája Isten. Valahogy így.
Nem érzem tisztemnek bizonyítani Isten létezését. Nekem is sok rossz tapasztalatom volt egyházakkal, papokkal, elborult hívekkel, de sosem hagytam ezt magamon mint egy trauma eluralkodni, inkább tovább kutakodtam.
Kezdésnek annyit tudok ajánlani, hogy aki elvesztette valamikori hitét, vagy még nem tapasztalta meg, kezdje lelkében keresni Istennel a kapcsolatot. Figyelje maga körül a történéseket, és előbb utóbb ráérez, hogy az Élet nem a véletlenek folyamata, és van mindez mögött Valaki. És ez a Valaki nem egy globálisan gerjesztett anyatermészet. Ezzel a Valakivel személyes kapcsolat is létrejöhet.
Én nem tehetek mást, mint tanúságot tenni erről, hogy igen, lehetséges.