Valamikor úgy beszéltünk, hogy: eleink. Eleink így, meg úgy. Aztán jött a megvilágosodás, hogy sejtekből állunk, s akkor az eleink már nem emberek voltak, hanem őssejtek. Aztán felfedezték a DNS-t, már arról beszéltünk, hogy genetikai készletek. Ma már mindenki azt mondja, hogy a berögzött kódjaink, hamis programjaink, amiktől rögvest meg kell szabaduljunk. Felvenni azt aki vagy, mondja a spiri, azaz új kódot bekapni. Nem eleinkes kódot, hanem idegen kódot. Tehát lemondani, kidolgozni magadból az eleinkes hamis kódot és felvenni az új kódot. Mert hát ez a nagy ellentmondás, hogy kiüresedvén pedig maradsz temagad. Ha megtagadod örökségedet, valami mást veszel fel, amit talán kreáltak neked, amely csupán vegetatív egybeesés, hogy éppen egy keletinek álcázott nanobullsittot veszel fel, amit te persze valamiféle kozmikus dolognak érzel. Mint a keresztény, amikor elkapja a hétszentséges szenszejllemes zagyvalék. Mert jól mondja a vallás is, hogy megüresedvén pedig felveszed a Krisztust. De hogy is gondolta ezt? Komolyan? Dehogy. Csak egy engedelmes marhára van szüksége az eklézsiának, ennyi. Mert Krisztus előtt nem kell semmitt üresedni, hanem simán meg kell Őt látni és ismerni, és ha megteremtődik a hit, akkor elindulhat egy fajta változás. De abban sem vagyok biztos, hogy mit is jelent az a változás? Mert azt tapasztalom, hogy Pálfordulás csak a Bibliában van, a valós életben nincs. Azért is hozza fel cinikusan a népszólás, hogy „na mi ez a Pálfordulás?”
Én szerintem nem más kód kell nekünk, hanem elgondolkodni az Eredeten, az Igén.