A cselekvés hiányát nem tudja pótolni a legrafináltabb gondolkodás sem.
Az ember úgy gondolja, hogy tudatban fejlődik, de csak a látó tere nagyobbodik. És minél jobban tágul a belátható tere, annál inkább meg akarja érteni az új elemeket, és ha nem sikerül, akkor hozzá faragja az eddigi hitvilágához. Valahogy megpróbálja kimagyarázni.
A hit cselekedetek nélkül halott, mondja Jézus. Hús és lélekromboló kijelentés a szakralitás jegyében hívő ember számára. Tehát nem elég tisztán látni? Nem elég sokat tudni? Nem elég az áhítat? Nem elég a tekintélyes múlt, dicső történelem? Ezek szerint nem!
Megátkozza a fügefát: ha csak flancol a zöld levelekkel, de nem terem gyümölcsöt: száradjon ki!
Durva hozzáállás. Nagyon nem lehet ínyére a filozofáló embernek.