Jézust megverték. Fejére tűzték a tövis koronát. Vérzett több helyen. Borzalmas fájdalmai lehettek. Felvette keresztjét és másfél kilométert cipelte. Többször elesett. Közben másokat vigasztalt.
A felfeszített Jézust nézve, a főpapok az írástudók és a vének gúnyolódva mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.”
Jézus nem azt ígérte, hogy a Földön minden jó lesz, elég csak mantrázni az ÚR nevét, és árad a bőség. Szenvedésével példát mutatott a földi élet, a romlandó, a dicsőségtelen állapotról, hogy be tudja mutatni a Mennyei, a romolhatatlan, dicsőséges állapotot.
Azt ígérte, hogy megy helyet készíteni nekünk. Hogy halljuk a hangját. Hogy ne aggodalmaskodjunk, meg vagyunk váltva.
Hogy a földi szenvedésből kinek melyik része és mennyi jut, olyan ismeretlen számunkra, mint gondolom hasztalan próbálkozás megérteni a Világ működését. Nem erre voltunk teremtve. Mi a hitre voltunk teremtve. Ehhez pedig megadatott minden irány és kellék.
Jézus az élő bizonyíték.
A Jézusban hívőnek könnyebb a szenvedés, megérti a szenvedést.
Jézus kereszthalála rámutatott a földi élet korrupt, kegyetlen, romlott mivoltára.
Jézus feltámadása rámutatott a mennyei, a romolhatatlan és dicsőséges állapotára.
Ahányszor Isteni segítséget kapok, mindig azon gondolkodom, hogy mi a következő lépésem? Mert nem azért segít engem Isten, hogy még egy hetet élvezzem a töltött káposztát! Talán elvégezetlen dolgom van?
Sokat gyötrődtem, hogy ezt megírjam vagy sem.
Az ember annyira cinikus és sötét lett, hogy csupán az ÚR nevének a kiejtése a disznók elé vetett gyémántokon túl, még bűn is lehet.
A Föld hívő serege olyanforma „hívja” Jézust, mintha egy árengedmény lenne fekete pénteken. Borzalmas érzés ilyen közegben újra megemlíteni a nevét. Kár kiejteni ezt a nevet, mely instant a sárban végzi.
Az az idő van, amikor azok akik bár hallják Jézus hívását, nem látják Jézust, mert a világ eltorzította Jézus arcát. Semmi sem hagyja felfedetni Jézus arcát. A világi, a romlandó, a gonosz minden ízében ellenkezik, lejárat és félrevezet.
Megremegtető annak a gondolata, hogy vannak mai főpapok, írástudók és vének, akik valamilyen absztrakt Messiásvárásban gúnyolódnak Jézussal.
Én nem félek. Drukkolok, hogy más se féljen.
A felfeszített Jézust nézve, a főpapok az írástudók és a vének gúnyolódva mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.”
Jézus nem azt ígérte, hogy a Földön minden jó lesz, elég csak mantrázni az ÚR nevét, és árad a bőség. Szenvedésével példát mutatott a földi élet, a romlandó, a dicsőségtelen állapotról, hogy be tudja mutatni a Mennyei, a romolhatatlan, dicsőséges állapotot.
Azt ígérte, hogy megy helyet készíteni nekünk. Hogy halljuk a hangját. Hogy ne aggodalmaskodjunk, meg vagyunk váltva.
Hogy a földi szenvedésből kinek melyik része és mennyi jut, olyan ismeretlen számunkra, mint gondolom hasztalan próbálkozás megérteni a Világ működését. Nem erre voltunk teremtve. Mi a hitre voltunk teremtve. Ehhez pedig megadatott minden irány és kellék.
Jézus az élő bizonyíték.
A Jézusban hívőnek könnyebb a szenvedés, megérti a szenvedést.
Jézus kereszthalála rámutatott a földi élet korrupt, kegyetlen, romlott mivoltára.
Jézus feltámadása rámutatott a mennyei, a romolhatatlan és dicsőséges állapotára.
Ahányszor Isteni segítséget kapok, mindig azon gondolkodom, hogy mi a következő lépésem? Mert nem azért segít engem Isten, hogy még egy hetet élvezzem a töltött káposztát! Talán elvégezetlen dolgom van?
Sokat gyötrődtem, hogy ezt megírjam vagy sem.
Az ember annyira cinikus és sötét lett, hogy csupán az ÚR nevének a kiejtése a disznók elé vetett gyémántokon túl, még bűn is lehet.
A Föld hívő serege olyanforma „hívja” Jézust, mintha egy árengedmény lenne fekete pénteken. Borzalmas érzés ilyen közegben újra megemlíteni a nevét. Kár kiejteni ezt a nevet, mely instant a sárban végzi.
Az az idő van, amikor azok akik bár hallják Jézus hívását, nem látják Jézust, mert a világ eltorzította Jézus arcát. Semmi sem hagyja felfedetni Jézus arcát. A világi, a romlandó, a gonosz minden ízében ellenkezik, lejárat és félrevezet.
Megremegtető annak a gondolata, hogy vannak mai főpapok, írástudók és vének, akik valamilyen absztrakt Messiásvárásban gúnyolódnak Jézussal.
Én nem félek. Drukkolok, hogy más se féljen.