Az ember azt vallja, hogy a Világ komplex folyamatok összessége. Igen, jól írtam: vallja. Mert tudni nem tudja.
A fény útján világosodó ember valamennyire meg is érti, hogy a Világ egy komplex hely, és noha nem ismeri el a Teremtő személyét, valamiért mégis úgy képzeli, hogy a Mindenség az emberért Van.
Az Evoluciós elméletekben komoly gondok merültek fel, de mégis mindenki ennek a mentén próbálja értelmezni az Életet.
Korunk temploma: a NASA. Egyetlen intézmény, mely azt az állítást, miszerint meghóditottuk az Univerzumot, megfejtettük működését, meseszerű koreográfiákkal valóságként tükrözi felénk. Templom, mely állítólagos evidenciák alapján szinte a teljes emberiségben megerősítik a Hitet, hogy „odakinn” senki nem találkozott Istennel. Tudósok bár nem lombikban, de elméletben megfejtették Isten nemlétezésének titkát.
Aki ebben kételkedik, az ostoba laposföldes. Azaz retard, akár mint az, aki még hisz Jézusban.
Számomra elképesztő az emberi kreativitás és képzelőerő, és mégis, mindezek után ilyen silány infócsomag alapján határozottan lép az enyészet útján. Nem az Isteni büntetésre gondolok, hisz azt megígérte nekünk Jézus, hogy nincs, megváltattunk egyszer s mindenkorra, hanem az ember önpusztító tehetségére gondolok. Nem kér a megváltásból, nem él a Lélek adományával, azaz önmaga vágja el lehetőségeit. Nem Isten jön hozzá és mondja: „Na fiam, mivel nem hiszel, nem engedlek be a mennyek országába...”, hanem az ember önmaga tiltakozik, annál eszesebb, semmint hinne ilyenben: nem kér a Mennyek országából!
Nap mint nap érzem, tapasztalom, hogy a körök zárulnak, és annak aki hisz Jézusban és művében, teljesen magára marad, a szónak szoros értelmében.
Eddig az volt, hogy elnézték azt, aki Jézusos, szerető felebaráti minőségben cselekedte a jót embertársai érdekében, de napjainkban az új ÉN, kikéri magának, mert sérti a szabadsághoz való jogait. Neo az Univerzum Energiái által válik Fénnyé. Mely természete szerint persze: jó.
Eljutottam oda, hogy szégyellem magam, hogy én még mindig Jézus követő vagyok. Vannak napok, amikor úgy érzem jobb ha hallgatok, mert legalább nem cseszem fel mások idegeit.
Ha embertársaim viselkedését és meggyőződéseit venném számba, olyan Jézus traumában szenvedek, amelyet ki tudja milyen régi őseim közvetítenek nekem, ki tudja milyen programot írtak belém, ami ebben a tévhitnek a rabságában tart? Megvilágosodások tömkelegére lenne szükségem, hogy ebből a traumából kigyógyuljak, de bizonyára megvan az a esélye, hogy az én életemre már nincs megfelelő kezelés. Annyira korrupt vagyok, hogy nincs esélyem a megvilágosodásra. Kezelhetetlen Jézusbeteg vagyok.
A fény útján világosodó ember valamennyire meg is érti, hogy a Világ egy komplex hely, és noha nem ismeri el a Teremtő személyét, valamiért mégis úgy képzeli, hogy a Mindenség az emberért Van.
Az Evoluciós elméletekben komoly gondok merültek fel, de mégis mindenki ennek a mentén próbálja értelmezni az Életet.
Korunk temploma: a NASA. Egyetlen intézmény, mely azt az állítást, miszerint meghóditottuk az Univerzumot, megfejtettük működését, meseszerű koreográfiákkal valóságként tükrözi felénk. Templom, mely állítólagos evidenciák alapján szinte a teljes emberiségben megerősítik a Hitet, hogy „odakinn” senki nem találkozott Istennel. Tudósok bár nem lombikban, de elméletben megfejtették Isten nemlétezésének titkát.
Aki ebben kételkedik, az ostoba laposföldes. Azaz retard, akár mint az, aki még hisz Jézusban.
Számomra elképesztő az emberi kreativitás és képzelőerő, és mégis, mindezek után ilyen silány infócsomag alapján határozottan lép az enyészet útján. Nem az Isteni büntetésre gondolok, hisz azt megígérte nekünk Jézus, hogy nincs, megváltattunk egyszer s mindenkorra, hanem az ember önpusztító tehetségére gondolok. Nem kér a megváltásból, nem él a Lélek adományával, azaz önmaga vágja el lehetőségeit. Nem Isten jön hozzá és mondja: „Na fiam, mivel nem hiszel, nem engedlek be a mennyek országába...”, hanem az ember önmaga tiltakozik, annál eszesebb, semmint hinne ilyenben: nem kér a Mennyek országából!
Nap mint nap érzem, tapasztalom, hogy a körök zárulnak, és annak aki hisz Jézusban és művében, teljesen magára marad, a szónak szoros értelmében.
Eddig az volt, hogy elnézték azt, aki Jézusos, szerető felebaráti minőségben cselekedte a jót embertársai érdekében, de napjainkban az új ÉN, kikéri magának, mert sérti a szabadsághoz való jogait. Neo az Univerzum Energiái által válik Fénnyé. Mely természete szerint persze: jó.
Eljutottam oda, hogy szégyellem magam, hogy én még mindig Jézus követő vagyok. Vannak napok, amikor úgy érzem jobb ha hallgatok, mert legalább nem cseszem fel mások idegeit.
Ha embertársaim viselkedését és meggyőződéseit venném számba, olyan Jézus traumában szenvedek, amelyet ki tudja milyen régi őseim közvetítenek nekem, ki tudja milyen programot írtak belém, ami ebben a tévhitnek a rabságában tart? Megvilágosodások tömkelegére lenne szükségem, hogy ebből a traumából kigyógyuljak, de bizonyára megvan az a esélye, hogy az én életemre már nincs megfelelő kezelés. Annyira korrupt vagyok, hogy nincs esélyem a megvilágosodásra. Kezelhetetlen Jézusbeteg vagyok.