Bizonyára elképesztőek a piramisok méretei. Ha van Földön kívüli civilizációs értelmezése, az pont jól jönne, mert akkor Isten nevében épített hatalmas katedrálisoknak is kölcsönözhetünk értelmet. Isten is egy Alien.
A modern korban is alulfizetett munkásokkal, modern rabszolgákkal építtetnek ilyen „istenes” építményeket. A modern fáraók alattvalói pénzmosó fővállalkozók, akik éhbérért gürcölő csóróknak osszák le a munkákat. Még az sem egyszerű, ilyen munkákhoz a bejárás politikai kifizetésnek számít. A munkásnak marad a dicsőség, hogy vésőjét valamely kőben csorbíthatta.
Ismerjük azt a fickót, aki szerint az ilyen katedrális annyit ér, hogy három nap alatt lebontja azt. Nem a kövekről beszélt, hanem az építmények mítoszáról. Semmit sem érnek.
És mivel semmit sem érnek, továbbra is Alien istennek építünk semmit sem érő piramisokat.
De van álszerénységünk álprűdségünk, álhitünk. Van misztikumunk. A hit misztériuma! Ami viszont nagyon körülhatárolt, és egybeesnek a NASA jelentéseivel.
Egy rakéta fellövésekor mire gondolunk? Add meg Isten, hogy ne találjunk meg az űrben?
Mi, balgák, valószínű emelkedett -piramis- lelkülettel tekintünk az izzó vasra, mely az égbe készül, és elhittük a fáraók álmát, hogy megérintjük majd a misztériumot, és elbódult lelkünk nem látja, hogy földi helytartóknak a pénzmosáshoz kellenek ezek a szemfényvesztő építmények.
Na ez majd eljuttat minket az Alien istenhez, gondolhatjuk. És lágy pillanatunkban, amikor életünk rámegy arra, hogy egy rendes ágyat legyünk képesek elkészíteni, látván a vicsorgó és irdatlan tüzet okádó vasszörnyeteget, az Ember mint emelkedő istenlényként rezegteti lelkünket.
Míg a fáraók élire rendezett halmokba számolják életeinket, mi abban a hitben élünk, hogy részesei vagyunk valami elképesztő haladásnak.
Jézusban megértenénk, hogy egyedüli haladásunk Benne van!
Viszont meglátni, megismerni, elfogadni és szeretni Jézust... na az aztán a kihívás a misztériumra!