Nekem az asztalosság olyan, mint Jónásnak a Cet.
A csinálás, az alkotás Lelkét. Megteremteni mások álmait.
Mondván nekem az Úr, menj és csinálj szép fa dolgokat az embereknek, hogy legyen min aludjanak, ne legyenek a földön. Lábbeliüket, ruházataikat tegyék szekrényekbe, a por, az egerek és a molyok elől elrejtve tartsák őket. Ne egyenek a földön, hanem egyenek szép, fa asztalokon, üljenek kényelmes hokedliken. Csinálj pedig nekik hidegtől, esőtől, széltől, hótól védő fa ajtókat és ablakokat. Hogy becsukván azokat ne fázzanak. De mikor hűsölni akarnak, kinyitván azokat, a levegő beáramolhasson a házba.
Csinálj pedig fa padlót a lábaik alá, hogy meleget tartsanak alól, és a mennyezetre is szerelj fa lambériát, hogy a meleg ki ne menjen a szobából. Aztán csinálj gerendákból és lécekből erős tető szerkezetet, hogy a cserepeket lehessen kiteregetni rájuk, az oldalakat pedig fedd be deszkával, és egy ajtó résnyit azért hagyjál meg nekik, ha valamiért a padlás teret használni akarják.
Az Úr, ha akarta volna, elhívhatott volna számítógépesnek, de nem tette. Vagy elhívhatott volna matematikusnak, de nem tette, mert tudta, hogy nincs hozzá való lelki adottságom. Elhívhatott volna történésznek, de nem tette, mert csak unnám magam, miközben csak ács szerkezeteken járna az eszem. Elhívhatott volna papnak vagy politikusnak, de nincs bennem a hazúgság lelke.
Az Úr nagyon kicentizte, hogy bennem az Asztalosság Lelke van és ezért nem hívott el engem másra. Mert mire mennék másra? Hanemha bohócnak? Hogy röhögvén, mindenki csak röhögjön rajtam, mondván: Nézd! Hazudni sem tud rendesen. Az időket sem érti rendesen. A számokat sem érti rendesen. Ez bizony asztalosnak ha másra nem, arra jó lesz. Így vélekednének rólam az emberek.
És mi van, ha az ember megöregszik és reszket a térde, meg a karja, és kezeiből is kiejt mindenfélét: vésőt, kalapácsot fűrészt, és fáj mindene, ha azért le kell hajolnia? Semmi. Csak nyög nagyokat. Ezért van egyedül a műhelyben, mint Jónás a Cetben, hogy ha kínjában feljajgat, mert nyilal a gerince és a lapocka közt az ideg, miközben lehajol egy elejtett szerszám után, vagy netán szegért, csavarért, hogy ne legyen aki mondván gúnyolódjon: Nézd az öreget! Nem bír lehajolni!
Úgyhogy ülök itt az asztalosság bendőjében, mint Jónás a Cetben és elmélkedvén fohászkodva, hogy ha az Úr akarja, adjon erőt a Cet bendőjében dolgozni, vagy ha valamely parton kiköpet a Cetből, ahhoz is adjon erőt, hogy valamely parton alkalmas és hasznos legyek.
De ha nem akar velem semmit az Úr, akkor ne akarjon. Ahhoz is erőt kérek, hogy ne akarjon semmit tőlem. De ha mégis akar, akkor ahhoz.