-Annyiszor elmondtam nektek, hogy már unom.
-Mit, Mester?
-Hogy meg vagytok váltva bűneiktől. Ne aggódjatok semmiért. Hogy rajtatok múlik a boldogság.
Ehelyett azzal gyötritek egymást, hogy ki a kevésbé bűnös köztetek, hogy ki a szentebb, büntetitek egymást, nehezetekre esik megitatni a szomjúhozót, feszt nyavalyogtok önmagatok miatt, nehogy másnak csak egy picit is adjatok magatokból. Az jár az eszetekben, nehogy többet adjatok, mint amit kaptok, hálátlanok vagytok ha valakitől kaptok. Az anyagi javakat számoljátok, sőt kamatot is elvártok, de hogy más lelkét adja értetek, semmit nem adtok neki. Tanulmányozzátok az atomot, a végtelent, de még így sem Istent akarjátok megérteni, hanem azt remélitek, hogy saját magatokban fedezitek fel a Teremtőt. Majd ha hoztok egy homemade fűszálat, szóljatok balgák!
És sorolhatnám, de minek? Úgyis úgy értelmeztek mindent, ahogy csak nektek jó.
És csodálkoztok, hogy életetek nyomorúság és szánalom? Hogy nincs benne tartalom, szeretet?
Mire számíttok, hogy adatokat, anyagi javakat gyűjtetek?
-Mester... igazad van. Ha mondjuk szerdán rendre eladnám mindenemet: szerszámaimat, bélyegeimet, mikrofonjaimat, és kiosztanám a szegényeknek, azok hétfőre elisszák, felfalják az egészet. És ez még nem volna baj, mert ne nézze az én bal kezem mit csinál a jobb, de kedden borzalmasan únni fogom magam, mert egy szegény sem fog jönni hozzám vidítani. És nem lesz más választásom, mint újra szerszámokért dolgozni, bélyegekért, mikrofonokért. Mert tétlen nem tudom várni a holnapot. Bár néha kívánom, de árnyékot sem szeretnék tartani a Földön.
-Bölcs vagy gonosz szolga, és értelek, hidd el. Mit gondolsz, miért pucoltam el közületek fiatalon? Tisztelem bennetek, hogy kínlódtok és szenvedtek. Ne aggódj. Kitartást barátom! Figyelek én akkor is, ha hallgatok.
-Kösz, Mester!
-Ha eladod mindened és kiosztod, előre szólok, nincs az a vallás, szekta, vagy közösség, mely téged nincstelenül befogad, és egyébként sem fognak beengedni a te nézeteiddel, amíg teljesen azzá nem válsz, amivé elfogadnának. És ez valljuk be nehezebb, mint a varrótű fokán átalmenned.
Azok a javak, amikből te Igét teremtesz, azok más lelkén terhet jelentenek, így csak gazdát cserélne a gond, a felelősség, nem segítesz rajtuk. Vedd tálentumnak azt amid van és ne vedd magadra a Világ balgaságát.
-Igazad van Mester!