Megméretett emberi világkép

A tudomány égisze alatt született elméletek már réges rég túlszárnyalták képtelenségükben Jézus Krisztus mesés és ködbe burkolozó személyét.

A bármiáron kimagyarázás művészete a legjobb indulattal sem nevezhető tudománynak. Csalódván ebben, előttem Jézus a legkevésbé képtelen dologgá elevenedett meg. Bár igyekeztem megtagadni, csalódásomat öröm övezi, hogy megmérettetett az emberi világkép, és hamisnak bizonyult.
Tetszik vagy se, hisszük vagy se, minden emberben, vagy mellette ott van a Lélek. Csak felfuvalkodottságában, hogy neki senki ne dirigáljon, nem veszi figyelembe, sőt keményen harcol ellene, a tudás vas páncéljaival vértezve fel magát a Lélek ellen, gondolván, tán eltántorodik mellőle. A Lélek legkisebb ismeretét is kiirtaná magából, szörnyebbnél szörnyebb teóriákat találván ki létezésünk gyanánt.

Végre komolyan kéne venni, hogy Jézus által közvetlenül mehetünk Isten elé.

Nem kell nekem felhajtani a képtelen teóriák gyökereit, hogy megértsem az emberi elmét. Az emberi elme lélektelenül, csütörtököt mondott, besült a saját hengerébe. Amint a paraspirituális elszállt lélek a szirének egyértelmű rabja lett, melyek csak zabálják és zabálják, úgy a tudományt kereső ember is csak megzavarodik és nem ér a tudás végére, mert ugyanolyan végtelen annak határa, mint a Léleké.