Akármekkora az amit nem ismerünk, sosem érünk létezési értelmének a végére. Állítólag csak az ember teszi fel a kérdést, hogy mi értelme, semmi más az Univerzumban nem teszi. Minden csak él, mondják.
Az ember, ami állítólag a semmiből jött és vált azzá, ami, egy adott pillanatban kérdései merültek fel létével kapcsolatban. Már ez is anomália egy csupán evolúciós folyamatban, ahol egyik eleme sem filózik.
Nem csak a magát lelki embernek hívő gondolkodik a miértekről, hanem minden ember, az is, aki nem hiszi, hogy mindez egy Teremtő műve, még ő is igyekszik gondolatban megfogni a végtelent. Olyan ez mint a rémálom, sosem jutunk oda, ahova szaladunk.
Legalábbis mi úgy gondoljuk, hogy rajtunk kívül semmi más nem gondolkodik.
Ha Jézus kamu, nem volt, nem létezett, akkor ami mögötte van, ami vele jár, az sem létezik, azaz ha nincs feltámadás, akkor nincs bizonyíték a Teremtésre. Akkor a keresztény hit nem más, mint az egzotikumra vágyó, de tudományra képtelen ember spirituális önámítása.
Krisztus feltámadás nélkül csak egy bölcs. Egy tévelygő, aki csendháborítást űzött a templom előcsarnokában. Egy Barrabás, de nála rosszabb. Mert Barrabás elfogadta az egyházat. Csak Krisztus nem.
Aki elhiszi, hogy Jézus a Feltámadás, a Dicsőséges, annak a Szent Lélek által megjelenik a Teremtő.
Hegyszám hordhatják az ellenbizonyítékokat annak aki Hit által meglátta a Teremtőt, többé nem tud másképp látni. Valamilyen ősi fanatizmus ez, még a bigbumm előtti, de még talán a feketelyukon kibuggyant ősi bigbumm előtti, de még a feketelyukon kibuggyant feketelyuk előtti ősprogram ez.
Szerencsére a világ nyugalmának, hogy kevesen vagyunk, akik holtkomolyan vesszük Őt. Mi nemcsak álmodozunk a végtelenről, hanem megfogtuk a végtelent.
A kérdés az, ha kevesen vagyunk, miért zavarja a sokaságot, ha annyira magabiztos abban amit hisz? Mert esetükben sem beszélhetünk tudásról, csakis hitről. Hiszik, hogy a tudomány és a tudósok tudnak valamit.
Az ember, ami állítólag a semmiből jött és vált azzá, ami, egy adott pillanatban kérdései merültek fel létével kapcsolatban. Már ez is anomália egy csupán evolúciós folyamatban, ahol egyik eleme sem filózik.
Nem csak a magát lelki embernek hívő gondolkodik a miértekről, hanem minden ember, az is, aki nem hiszi, hogy mindez egy Teremtő műve, még ő is igyekszik gondolatban megfogni a végtelent. Olyan ez mint a rémálom, sosem jutunk oda, ahova szaladunk.
Legalábbis mi úgy gondoljuk, hogy rajtunk kívül semmi más nem gondolkodik.
Ha Jézus kamu, nem volt, nem létezett, akkor ami mögötte van, ami vele jár, az sem létezik, azaz ha nincs feltámadás, akkor nincs bizonyíték a Teremtésre. Akkor a keresztény hit nem más, mint az egzotikumra vágyó, de tudományra képtelen ember spirituális önámítása.
Krisztus feltámadás nélkül csak egy bölcs. Egy tévelygő, aki csendháborítást űzött a templom előcsarnokában. Egy Barrabás, de nála rosszabb. Mert Barrabás elfogadta az egyházat. Csak Krisztus nem.
Aki elhiszi, hogy Jézus a Feltámadás, a Dicsőséges, annak a Szent Lélek által megjelenik a Teremtő.
Hegyszám hordhatják az ellenbizonyítékokat annak aki Hit által meglátta a Teremtőt, többé nem tud másképp látni. Valamilyen ősi fanatizmus ez, még a bigbumm előtti, de még talán a feketelyukon kibuggyant ősi bigbumm előtti, de még a feketelyukon kibuggyant feketelyuk előtti ősprogram ez.
Szerencsére a világ nyugalmának, hogy kevesen vagyunk, akik holtkomolyan vesszük Őt. Mi nemcsak álmodozunk a végtelenről, hanem megfogtuk a végtelent.
A kérdés az, ha kevesen vagyunk, miért zavarja a sokaságot, ha annyira magabiztos abban amit hisz? Mert esetükben sem beszélhetünk tudásról, csakis hitről. Hiszik, hogy a tudomány és a tudósok tudnak valamit.