Előállt egyszer valaki egy lepellel, hogy azzal volt bebugyolálva Jézus, amikor leszedték a keresztről.
Aztán ezt a leplet vizsgálták innen is, onnan is, a tudósok is hümmögve bólogattak, hogy tán ez az a lepel, amibe Jézus volt bugyolálva.
Hirtelen fellángolt az Istenbe vetett hit az emberekbe, lám mégis csak lehet valami igaz abban a Bibliában. És az addig szkeptikusok most aktivistákká váltak. Templomba jártak, felvették a keresztény jeleket.
Aztán jött egy mégtudósabb és megállapította, hogy a lepel nem abból az időből való, amikor Jézus állítólag élt, és a szögek iránya és helye sem egyezik meg amint a régi festményeken ábrázolják. Kiderült, a lepel szélhámosság, az emberek be voltak csapva.
A szkeptikusok ünnepeltek, hogy lám megjött megérdemelt jutalmuk abbeli kitartásukért, hogy Isten nincs. Hisz a feketelyuk feltalálója is azt mondta, hogy Istennek sajnos nincs hely sehol az univerzumban.
Miközben: „A szénizotópos kormeghatározás olyan radiometrikus kormeghatározási módszer, amely a természetben előforduló 14C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására kb. 60.000 (más közlés szerint 50.000) évre visszamenően. A radioaktív szén sugárzása a 37.000 évet meghaladó korú minta esetében már nehezen különíthető el a természetes háttérsugárzástól.
A régészet területén ezt abszolút kormeghatározásnak tekintik.”
(Himihumi 10.000 év...plusz-mínusz, mi az?..)
Közben: Az asztalostól elváratik, hogy pontosan milliméterre dolgozzon, tökéletesen vízmértékbe állítva és határidőre leszállítva!
Végülis: Mendemondákra nem támaszkodhatunk: Istent nem láttuk, tehát nem hiszünk benne.
A Föld kerek, de azt sem láttuk. Hiszünk a mendemondáknak.