Az ember még mezítláb próbálkozik a tudomány ösvényein kalandozni, egyelőre ott tart, hogy minden kis kavics, tüske megszúrja lábát és ebből kiindulva úgy érzi, hogy megfejtette a Világ titkait. Az ember belátja titokban, hogy nincs annyi élete a Földön, hogy megértse az Élet jelenséget, a Világ összetételét, rá kell hagyatkoznia egy olyan intelligenciára, mely reményei szerint felgyorsítja az információ feldolgozást, azaz képes lesz a Lét kérdéseit megfejteni.
Az ember kérdéseket tesz fel, majd olyan válaszokat próbál megfogalmazni, amelyek kb így hangzanak: „Ugye, hogy az eddigi tudásunkból kiindulva, Isten nincs is?”
Átviszem a szűrőn ezeket az emberi kérdéseket, hogy ha netán fennakad egy bármilyen evidencia ami a kételkedésemhez tudna vezetni, mint valami megpróbáltatás vagy tréning gyakoroljam elmémet, erősítsem a lelkem. Talán egy játék a tűzzel, de őszintén érdekel, az aktuális Jézus kurzus. Megmondom őszintén, néha találkozom mellbevágó kérdésekkel, válaszokkal, amik képesek megingatni.
De ha ha valami fúrja az oldalam, utánajárok.
Alapjában véve Isten képe Jézusban ölt testet. Legalábbis a Jézus jelenség -ha tetszik- ezt bizonygatja nekünk. Nekünk nincs más dolgunk, mint ezt elhinni, elfogadni, vagy sem.
A tudomány oldala, bár nem egészen egyhangúlag, azt bizonygatja, hogy Jézus egy pszichózis, egy kivetített vágy, esetleg a homo sapiens egy olyan kulturális ugrása, mellyel bekérezkedik a spirituális teadélutánra, a svédasztal egyik tétele, amit rave ugrándozás és fű szívása közben kóstolgatni lehet.
Nem szabad elfelejteni, hogy a tudomány nagyon kevés fizikai evidenciákra épűl, mindaz, amit úgy hisz az ember, hogy megértett, elért, legnagyobb része elméleti.
Ha csak a fő elemeit nézzük egy egy keresztény vallásnak, például a keresztség, úrvacsora kérdéseit, döbbenetes gyakorlati különbségeket fedezünk fel a felekezetek között. Viszont mindegyik megváltási feltételként követeli. Mindenki más elkárhozik. Jézus soha nem utalt ilyesmire. Még így is, a vélhetően eltitkolt vagy csonkított evangéliumokból is kirí, hogy Jézus soha nem volt „szektás”. Sem viselkedésében, sem beszédében.
Ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumokat, Jézus tanítványai is borzalmasan együgyű kérdéseket szegeztek Jézusnak. A válaszaiból kitűnik, hogy nemcsak fárasztották ezek a kérdések, hanem egy kicsit bántották, hogy nem tesznek fel neki komoly kérdéseket.
Habár, egy helyen mondja Jézus, hogy annyi ideje veletek vagyok, és még mindig nem értitek? Ez nekem azt sugallja, hogy voltak ott más kérdezz-feleletek is, melyek nem kerültek bele a kanonokba. Mert valószínű olyan területek voltak, amelyekkel nem lehetett volna kétezer évig szedálva tartani az emberiséget.
Jézus minden embernek egy egyedi kulcsot adott a Mennyország kapujához. Bemehet általa, mindenféle közvetítő nélkül. Mindenféle tudás nélkül. A képlet lelki és hihetetlenül egyszerű.
Bennünk kell megfogalmazódjon. Nem kell hozzá képesség, tehetség vagy tudás.
Jézus aktiválódása bennünk olyan, mint a számítógépben a BIOS indító program. Csak be kell kapcsolódni, a többi fut magától, direkt a Mennyel kapcsolódva.
Nos, ez a kijelentésem teljesen szembe megy azzal a Jézus kultúrával és tudással, amely szőrszál hasogatáson alapszik, de soha nem próbál az Anyahajónak üzenni.
Amikor az ember betelik a Jézus által megígért Szent Lélekkel, akkor érti meg, akkor világosodik meg, hogy mi is valójában a szitu.
Az ember kérdéseket tesz fel, majd olyan válaszokat próbál megfogalmazni, amelyek kb így hangzanak: „Ugye, hogy az eddigi tudásunkból kiindulva, Isten nincs is?”
Átviszem a szűrőn ezeket az emberi kérdéseket, hogy ha netán fennakad egy bármilyen evidencia ami a kételkedésemhez tudna vezetni, mint valami megpróbáltatás vagy tréning gyakoroljam elmémet, erősítsem a lelkem. Talán egy játék a tűzzel, de őszintén érdekel, az aktuális Jézus kurzus. Megmondom őszintén, néha találkozom mellbevágó kérdésekkel, válaszokkal, amik képesek megingatni.
De ha ha valami fúrja az oldalam, utánajárok.
Alapjában véve Isten képe Jézusban ölt testet. Legalábbis a Jézus jelenség -ha tetszik- ezt bizonygatja nekünk. Nekünk nincs más dolgunk, mint ezt elhinni, elfogadni, vagy sem.
A tudomány oldala, bár nem egészen egyhangúlag, azt bizonygatja, hogy Jézus egy pszichózis, egy kivetített vágy, esetleg a homo sapiens egy olyan kulturális ugrása, mellyel bekérezkedik a spirituális teadélutánra, a svédasztal egyik tétele, amit rave ugrándozás és fű szívása közben kóstolgatni lehet.
Nem szabad elfelejteni, hogy a tudomány nagyon kevés fizikai evidenciákra épűl, mindaz, amit úgy hisz az ember, hogy megértett, elért, legnagyobb része elméleti.
Ha csak a fő elemeit nézzük egy egy keresztény vallásnak, például a keresztség, úrvacsora kérdéseit, döbbenetes gyakorlati különbségeket fedezünk fel a felekezetek között. Viszont mindegyik megváltási feltételként követeli. Mindenki más elkárhozik. Jézus soha nem utalt ilyesmire. Még így is, a vélhetően eltitkolt vagy csonkított evangéliumokból is kirí, hogy Jézus soha nem volt „szektás”. Sem viselkedésében, sem beszédében.
Ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumokat, Jézus tanítványai is borzalmasan együgyű kérdéseket szegeztek Jézusnak. A válaszaiból kitűnik, hogy nemcsak fárasztották ezek a kérdések, hanem egy kicsit bántották, hogy nem tesznek fel neki komoly kérdéseket.
Habár, egy helyen mondja Jézus, hogy annyi ideje veletek vagyok, és még mindig nem értitek? Ez nekem azt sugallja, hogy voltak ott más kérdezz-feleletek is, melyek nem kerültek bele a kanonokba. Mert valószínű olyan területek voltak, amelyekkel nem lehetett volna kétezer évig szedálva tartani az emberiséget.
Jézus minden embernek egy egyedi kulcsot adott a Mennyország kapujához. Bemehet általa, mindenféle közvetítő nélkül. Mindenféle tudás nélkül. A képlet lelki és hihetetlenül egyszerű.
Bennünk kell megfogalmazódjon. Nem kell hozzá képesség, tehetség vagy tudás.
Jézus aktiválódása bennünk olyan, mint a számítógépben a BIOS indító program. Csak be kell kapcsolódni, a többi fut magától, direkt a Mennyel kapcsolódva.
Nos, ez a kijelentésem teljesen szembe megy azzal a Jézus kultúrával és tudással, amely szőrszál hasogatáson alapszik, de soha nem próbál az Anyahajónak üzenni.
Amikor az ember betelik a Jézus által megígért Szent Lélekkel, akkor érti meg, akkor világosodik meg, hogy mi is valójában a szitu.