Jogállamiság

Megnyugtató, hogy a nyugati szakrális kultúra esetében a jogállamiság mégsem hasonlít egy Teheránhoz, ahol megölik azt a nőt, aki helytelenül hordja a fejkendőjét. Habár fejkendő ügyben a pünkösdi egyház sem néz annyira liberálisan, mint a táncra, dobpergésre, igaz, legfeljebb kizár a közösségből, de nem üt agyon furkosbottal.

Elgondoltam, ahogyan Mohamed, aki se írni, se olvasni nem tudott, Gábriel angyal sugallataira feldiktálta az írnokoknak a Koránt, és aztán, hogy meggyőződjön, hogy mindent helyesen írtak-e le, visszaolvastatta az írnokokkal a szöveget. És bólogata, hogy jó. Kíváncsi lettem volna, hogy ott ahol azt írja a Koránban, hogy a nőt csak ököllel szabad verni, husánggal viszont nem, milyen volt visszahallgatni azt, és milyen lehetett rábólintani, hogy Isten sugallata Gábrielen keresztül az Ige makulátlan és akkurátus módon volt rögzítve?

Aztán elgondoltam, hogy amikor kereszténységről beszélünk, el kéne vonatkoztatni Istentől, mint a politikában a nemzeti, illetve liberális eszméktől, mert egyik sem szolgálja sem Istent, sem az eszméket.

Úgyhogy megnyugodtam a jogállamiság terén, még nem ütjük egymást furkosbottal, habár néha úgy érzem, hogy a szavak terén egyenesen polgárháború dúl köztünk, legalábbis azok közt, akik meg merünk néha szólalni, tehát mi még sínen vagyunk.

Csakhogy ehhez Jézusnak semmi köze.