Ugrás a fő tartalomra

Elavult Ige

Nézegetem, olvasgatom a szerzőket, könyvcímeket a polcaimon. Nevek, aki az emberiség egy nagyon kis időszeletében feljegyezték a mindenféle gondolataikat, történeteiket, képzelgéseiket. Ennek az időszeletnek a végéből nyúlkálok vissza kétségbeesetten, mintha hamarosan elveszíteném azt. Fogózkodnék, hogy talán ez a könyv, vagy az a könyv kapcsolna vissza az Igének ahhoz a nyelvéhez, mellyel megérteni véltem a Világ működését.

Be kell ismernem, hogy az új ember holnapi kilátásaihoz egyik név vagy könyv sem adna értelmi útmutatót. Lejártak, mint a hús az üzletben.
A régi könyvek az elavult Igét hordozzák.
Az új Ige még nem világos. Ami világos, hogy az óélet és az újélet átmeneti időrése mostmár egyre szűkül, lassan eltűnik a tranzíció, eltűnik az emlék, egyik napról a másikra.
Az új emberben misztikus, nosztalgikus emlékként dereng az ó Ige, számára csupán egy spirituális ótestamentum.
Az új ember a felszínes életforma technikai részleteit boncolgatva, spirituális vonalon nyitogatná az elme határait, de nem jut előbbre néhány bölcs tanainál.

Aggodalmaim végére érek lassan. Kezdek belátni.
Örvendek, hogy kifogtam az örök Ige pillanatnyi lenyomatát.
A stúdiómban a könyvek, és az én írásaim is erről tanúskodnak, a készlet erejéig.