A jelek, az írások és a Szent Lélek beavatása által egyértelműen kirajzolódik, hogy a Föld nem az emberi jóindulat és pozitív szemlélet energiahalmaza, hanem a Jó és a Gonosz egyszeri s mindenkori vitájának a platformja.
Jézus kegyelmében eljött az üzenet, hogy elvégeztetett a vita, nem maradt több vitaképes kérdés ami a jót és a rosszat érinti.
A beavatás kegyelmétől elesett kételkedők talán joggal lázadhatnak Isten látszat igazságtalansága ellen, mely földi viszonylatban valóban úgy néz ki, hogy maradtak nyitott kérdések.
Amit én megtanultam életemben, hogy sokszor nagyon egyszerű és banális okok miatt nem látom át az Egészet, ami egyértelműen a kételkedéshez gurítja ki a vörös szőnyeget.
Bár úgy tűnik, hogy a hívő ember minden áron úgy tekeri a bizonylatokat, hogy végül oda jusson ahova jutni akar, azaz szeretne hinni Istenben, Gondoskodásában, és ezért bármit képes agyában, lelkében kivetíteni, én sokadszorra nekifutottam ennek a kérdésnek is, és bevallom őszintén, hogy az értelem kusza keresésében a végén fikcióval határos élményekhez vezetett. Mintha Isten humorosan kezelné okoskodásomat. De végtelen türelemmel és szeretettel teszi le kezét minden lépésem alá. Ez a felismerés mindig lenyűgöz. Mintha egy dobogó Istenszívet érintenék meg ilyenkor. Egy evidencia, amely túlmutat mindenféle kozmikus dimenzión.
Sajnos ezt be nem avatott, azaz a Szent Lélek által nem érintett ember nem érti. És ebben van a kulcs. Le kell hajolni, „bújj, bújj zöld ág” bemenni az egyébként nyitott „aranykapun”.
Megfontolandó az ateista véleménye, miszerint nem látja az isteni értelmet. Valójában a hívő ember sem igazán látja. Csak feltételezhet dolgokat. De Isten terveibe nem láthat. Nem adottsága. A földi léthez megkapta az adottságait és a szükséges hitet, ami a valamikor embernek bőven elég volt. A modern embernek mániája az evidencia. Mióta lézerrel pakolja fel a fürdőszoba csempéjét, azóta minden részletre kíváncsi. Csakhogy a kíváncsi hamar megöregszik és mégsem érintheti meg az istenes tudást.
Mi legyen hát?
Részemről az, hogy:
„Mi Atyánk... mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma... és szabadíts meg a gonosztól!”