Szörnyülködtek a Földön: Az Ige testté lett!
A romlandó test nem, de a romolhatatlan test örök.
Az Úr felvette a romlandó testet is. Mi szeretnénk azt hinni, hogy csak miattunk -oh be jó is lenne hiúságunknak- de mi van, ha maga miatt is tette?
Mi dolgunk e világon? Nem tudhatjuk, milyen elgondolásból vettük fel ezt az életformát.
Hogy iskola, vagy próbatétel? És mi van, ha csupán azért, hogy egy megismételhetetlen élményt éljünk meg? A végtelen, a dicsőséges, azaz romolhatatlan életformában mi sem izgalmasabb, mint egy szempillantásnyi időre „bemocskolódni” egy picit. Mert ez a test -valljuk- szenny, melyet meg kell tisztítani. És mi van, ha nem szenny?
A testnek megannyi örömforrása van. A legjobbak a szeretetből fakadnak. Ennek gátat a birtoklási koncepció épít. Hogy a „te erkölcsöd” az én prizmámon létjogosult. Az én prizmám színei meg csak az enyémek! És de jó, hogy a vallások meghúzzák a határokat. Csak pár perverz klerikus kell annak betartatásához, meg a megannyi birkalélek, mely megtöretni könnyű.
És mily átverésnek tűnhet, hogy jött vala egy mezítlábas és azt mondta, hogy Általam, azaz nem kell közbenjáró! Hogy csak a szeretet! Nem kell törvény! Aki szeret, annak más „törvényei” vannak, nem evilágból! A másvilágból az az üzenet, hogy minden szeretetre éhes jóllakhat. Szerinte az a bűnös, aki elzárkózik és nem gyakorolja a szeretetet. Hozzáteszem: a szerelem akadályoztatói sem mennyei lénységről tesznek bizonyságot.
Mert ugye, hol vannak a vádolóid? Önmegtartóztatásukban bűnben fetrengenek, se ők, de mások se legyenek boldogak. Szerződés kötné gúzsba a testté lett Igét.
Lehet, hogy a mennyben hatalmas esemény minden romlandó testté lett ÖrökIge. Mint egy beavatás. Egy olyan egyedi élménybe, amit az Örök nem tud. Kell neki alászállni.
És itt alászálva megtapasztalni az örök értékeket... ritka lehetőség!