Jézus hamar befejezte földi pályafutását. Beleszületett egy tisztességes családba, ahol talán az ács mesterséggel barátkozott, sosem lehet megtudni, miféle ács volt, olcsón dolgozott e vagy drágás volt e? Okoskodott e sokat, vagy csak inkább dagonyázott? Érdekelne miféle szerszámai lehettek?
Ezzel szemben ma azt látom, hogy az ácsságáról semmi nincs, viszont olyan díszes munkaköpenyekben járnak le s fel az isteni helytartók, hogy a kelmegyártók és a varró deákok csak úgy mereszthetnék szemeiket az öltéseken. Százezerszeresen nagyobb szektát fabrikáltak Jézusra hivatkozva a tróger kapaszökevények.
Mi lett volna, ha Jézus is megadta volna azt ami a császáré? A papoknak meg azt ami a papoké? Mit csinálna ma Jézus? Elfogadná a transzhumanizmust a másik orcájára?
Jó lett volna a hegyi beszédnek valami konkrét lecsapódása is, ne csak ilyen szentbeszéd-örökség forma maradjon ránk, amit a köntösemberek, az ápolt körműek átértelmeznek, pénzzé konvertálnak.
Talán leélni becsülettel az életet, lehetett volna életmártir, nem pedig kereszthalál áldozata, küzdve a piaci árakkal, az adó behajtókkal, három gyerekkel, aki három fele néz, egy feleséggel, aki közben rájön, hogy inkább férfi szeretne lenni, és szembesülni a tanítványokkal, akik lelúzerezvén őt, elhagyják.
Elnézve, amint Péter alkoholistává válik. Nem lenne Pál, aki meggondolja magát ukmukkfukk.
Valószínű így Jézus, ahogy az életben milliárdnyi Jézus eltűnt volna a névtelenségben, örökre. Nem lett volna se isten, se hit, se bősz kereszténység.
De azért szép lett volna látni, amint Jézus igaz ácsként megállja a helyét, amint vinné hátán a köteg sipkát a farizeus padlóját beszegni, az meg felülről kezelvén csicskásnak nézvén alkudozna vele és nevetne a hegyi beszédein, mondván: na te Jézus, hogy is van azzal a te isteneddel? És Jézus megtörölvén homlokán a cukorzsírtól tele izzadságát, melyeket a legyek előszeretettel szívják, két szussanás közt inkább sóhajtana egyet, semmint magyarázkodna a farizeusnak, hallgatna inkább mint Pilátus előtt.
Ezt a Jézusképet soha nem fogjuk megkapni.
Inkább szeretnénk elhinni, hogy Isten egy mennyei űrbázisból küldözgeti emilen a szekvenálható életkódokat, és ha nem is gyík, de mindenképpen egy tökéletesebb életformai alakban uralkodik ott fenn valahol. Nekünk meg egy kicsit kell csak deszkurkálódni itt amíg valamilyen kín közt kinyuvadunk, még arról az osztályrészről is lemondván, hogy legalább mi egy páran valamiféle empátiás elgondolásból nézzünk egymásra, ne mint valami ehető prédára.
Jézus is egy guruként van jelen a világban, csak nem igazán köthető hozzá szexorgia meg drog. De a márkanév gyakorlóiért nem vállalok erkölcsi felelősséget.
Ezzel szemben ma azt látom, hogy az ácsságáról semmi nincs, viszont olyan díszes munkaköpenyekben járnak le s fel az isteni helytartók, hogy a kelmegyártók és a varró deákok csak úgy mereszthetnék szemeiket az öltéseken. Százezerszeresen nagyobb szektát fabrikáltak Jézusra hivatkozva a tróger kapaszökevények.
Mi lett volna, ha Jézus is megadta volna azt ami a császáré? A papoknak meg azt ami a papoké? Mit csinálna ma Jézus? Elfogadná a transzhumanizmust a másik orcájára?
Jó lett volna a hegyi beszédnek valami konkrét lecsapódása is, ne csak ilyen szentbeszéd-örökség forma maradjon ránk, amit a köntösemberek, az ápolt körműek átértelmeznek, pénzzé konvertálnak.
Talán leélni becsülettel az életet, lehetett volna életmártir, nem pedig kereszthalál áldozata, küzdve a piaci árakkal, az adó behajtókkal, három gyerekkel, aki három fele néz, egy feleséggel, aki közben rájön, hogy inkább férfi szeretne lenni, és szembesülni a tanítványokkal, akik lelúzerezvén őt, elhagyják.
Elnézve, amint Péter alkoholistává válik. Nem lenne Pál, aki meggondolja magát ukmukkfukk.
Valószínű így Jézus, ahogy az életben milliárdnyi Jézus eltűnt volna a névtelenségben, örökre. Nem lett volna se isten, se hit, se bősz kereszténység.
De azért szép lett volna látni, amint Jézus igaz ácsként megállja a helyét, amint vinné hátán a köteg sipkát a farizeus padlóját beszegni, az meg felülről kezelvén csicskásnak nézvén alkudozna vele és nevetne a hegyi beszédein, mondván: na te Jézus, hogy is van azzal a te isteneddel? És Jézus megtörölvén homlokán a cukorzsírtól tele izzadságát, melyeket a legyek előszeretettel szívják, két szussanás közt inkább sóhajtana egyet, semmint magyarázkodna a farizeusnak, hallgatna inkább mint Pilátus előtt.
Ezt a Jézusképet soha nem fogjuk megkapni.
Inkább szeretnénk elhinni, hogy Isten egy mennyei űrbázisból küldözgeti emilen a szekvenálható életkódokat, és ha nem is gyík, de mindenképpen egy tökéletesebb életformai alakban uralkodik ott fenn valahol. Nekünk meg egy kicsit kell csak deszkurkálódni itt amíg valamilyen kín közt kinyuvadunk, még arról az osztályrészről is lemondván, hogy legalább mi egy páran valamiféle empátiás elgondolásból nézzünk egymásra, ne mint valami ehető prédára.
Jézus is egy guruként van jelen a világban, csak nem igazán köthető hozzá szexorgia meg drog. De a márkanév gyakorlóiért nem vállalok erkölcsi felelősséget.