Az Énjét frissen felfedező ember valamiért mindjárt arra gondol, hogy Isten lakik benne.
Ne keverjük: Én csak én vagyok, Isten meg Az, Aki.
Az Atya és a Fiú egyek, innen ered szerintem ez a minden a mindenekben Isten fogalom. Az Atya is Isten rangú és a Fiú is Isten rangú. De a kettő nem egy. A kereszténység átvette a pogányságból a hármasságot és lőn a Szentlélek csatolásával a Szentháromság, ami így nincs a Bibliában.
Vannak elképzelések, miszerint a Szent Lélek külön Isteni személy, de ezek nem úgy egyek, hogy minden a mindenekben.
Ez a bennem él az Isten dolog, egy átvett finomítás, miszerint létünknek van egy összeolvadós összetétele, melyben van emberi, meg isteni szikra, mindez az Anyatermészet boltíve alatt, és már ott is vagyunk, hogy nincs egy kézzel fogható Istenünk. Ez azért is nagyon jól jön, mert akkor gondolataink, cselekedeteink egy része nem a miénk, azaz számon sem lehet kérni.
Amikor a Biblia az Atya és a Fiú egységéről beszél, az emberi apa és fiú egységének szemszögéből beszél, mert azok akik szeretik egymást, azok noha külön testek és lelkek, de gondolatban, tettben egyek. Reprezentálják egymást.
Isten lakhat bennünk, ha beengedjük, hallgatunk Rá a saját lelkünk által. De túlzás lenne azt hinni, hogy mi testesítjük meg az isteni esszenciát.