Életem, folyamán többször is elolvastam az ötezer ember megvendégelését, mikor milyen megvilágítással találkoztam.
Pár napja elmémben újra pörgött a téma, és miután jól kipörgött a fejemben, újra elolvastam, de most úgy, mintha én lennék Jézus helyében. Arra gondoltam, hogy milyen elemekre figyeljek, ami az életemben fájt nekem.
-Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
-Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?
-Ültessétek le az embereket! -Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
-Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!-Tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával.
Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
-Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
-Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni."
-Én vagyok az élet kenyere.
Zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le.
-Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját?
-Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
Vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?
Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?
-Ez megbotránkoztat titeket? Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit.
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
Ötezerből lett ama tizenkettő. Négyezerkilencszáznyolcvannyolc nem bírta elviselni azokat a szavakat Jézus szájából, noha jóllaktak, és még maradt is pár kosárral.
0,24% hitt Jézusnak.
Azt hiszem ez az arány azóta csak a töredéke lett.
Az emberiség nem értékeli sem az ingyen kenyeret, sem az ingyen megváltást. És ha az ember fejlődésével és az idő múlásával sem lesz jobb, megteremti saját világvégét, saját armageddonját.